Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A komikus és groteszk látásmód természetéhez

lyekben Bergson mechanizmus elméletének is kitüntetett helye van. Tapasztalhattuk: egy-egy jelenség elég gyakran azért öltött ironikus, groteszk formát, mert az emberi, társadalmi mozzanatok valamilyen irányban elcsúsztak a mechanikusság ,a tárgyiasság felé. Néha dologi, tárgyi jelleget kaptak a figurák, szemközt pedig a természeti és állati világhoz hasonultak. Mindenesetre a XVIII-XIX. század legnagyobb művészei úgy építették tovább ezt a tendenciát, hogy többé-kevésbé lemondtak a külsödlegesebb, szélsőségesebb transzformációkról. Helyettük inkább a valóságos mozzanatok fantasztikusabb vagy józanabb kiélezésére törekedtek, nem is szólva a tömörebb, szervesebb kapcsolatú, elöaaásról. Goya például világosan tudta: "Ha elalszik az értelem, előjönnek s szörnyek." S dinamikus rézkarcaiban valóban démonian groteszk körképet festett szélsőségekkel, borzalmakkal teli koráról. Daumier viszont Molière igazi utóda, aki virtuóz könnyedségü rajzaival egyszerre döfni, mosolyogni is tudott a francia nyárspolgáron, az emberi gyarlóságoKon. Ezzel nagy vonalakban visszajutottunk a modern művészet kezdeteihez. Ahhoz a paradox helyzethez, amikor Van Gogh csodálattal nézegeti Daumier karikatúráit, de önmagára nézve sértőnek erezne ezt a minösitest. Ennek ellenére éppen e holland mester lett az expresszionista áramlatok egyik atyamestere, s ez az irányzat programszerűen felvállalta a meghökkentő, a torz, a groteszk látomások igazságát. Akárcsak az intuicióra es az álomra apelláló szürrealizmus. Igy aztán természetes: ezek a törekvések is jobbéra ugyanazokra az ősökre hivatkoznak, mint akikről az eiöbbiekben szó esett. Amennyiben megnézzük például Max Ernst és Kondor Béla Szent Antal megkísértése cimű produkcióit, akkor a korszerű formaelvek felhasználása mellett a korábbi századok groteszk, vizionárius örökségét is felfedezhetjük e müveken.