Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Felföldi László: Egy ifjú halott lakodalma Apátfalván 1924-ben

Felföldi László: EGY IFJÚ HALOTT LAKODALMA APÁTFALVÁN 1924-BEN Előadásomban egy valaha Európa-szerte elterjedt szokásról szeretnék beszélni, amelyet egykor az egyház is támogatott. E szokás elterjedésével, történeti változásával'igen gazdag nemzetközi szakirodalom foglalkozik. Legbehatóbb kutatói megállapították, hogy a fiatal halottak nagy pompával, zenével, tánccal történő temetése a 2o. századra csak Európa legelzártabb szegleteiben - Dániához tartozó Faár Oer szigeteken, a Földközi-tenger mellékén, a Balkánon, Erdélyben és az egykori Oroszország területén - maradtak meg. Kálmány Lajos, nébeim Géza, Szendrei Akos, Ujváry Zoltán, Bálint Sándor és mások irásai révén e téma a magyar szakirodalomban is eléggé ismert és éppen a mi vidékünkről valók az első és eddig legrészletesebb néprajzi leírások. Figyelemre méltó Róheira ützának,a pszichoanalitikus ethnológia nemzetközi hírű kutatójának egy 1925-ben megjelent megjegyzése, amely az egykori Délvidéket kitüntetett helynek tartja a halott lakodalma kutatása szempontjából. Ugyanis az itt élő szerbek, bolgárok, németek és a szegedi kirajzású magyarok körében élénkebben maradt meg ez a szokás. E téma választásában tehát az vezetett, hogy e kutatás a jobb helyi lehetőségek révén nemcsak a dél-a.lföldi , hanem az egész magyar népszokás-kutatás számára is fontos adatokat szolgáltat majd. Természetesen ezek a jobb kutatási lehetőségek nem voltak olyan nyilvánvalóak a kezdet kezdetén, hiszen éveken keresztül a személves gyűjtések és a szétküldött kérdőivek kiértékelése során az ifjú halott lakodalma szokásénak csak halvány emlékeit találtam meg. Ezek után meglepetésként hatott, amikor megtudtam, hogy Apétfalván és a hozzá szoros szálakkal kapcsolódó Királyhegyegyesen és Magyarcsanádon még az 197o-ec években is élt e szokás /természetesen kirívó elemei nélkül/^ s a 2o-as évek-