Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Makói menyasszonyi ládák

Juhász Antal: MAKÓI MENYASSZONYI LÁDÁK A menyasszonyi ládáknak számottevő irodalma van, de a makai ládákkal, egyáltalán a makai festett bútorokkal a kutatás eddig nem foglalkozott, említésük is csak a magyar népi kultúra és népi díszítőművészet legutóbbi két összegezésében - a Néprajzi Lexikonban és Domanovszky György könyvében - található. K. Csilléry Klára népi bútorainkat tárgyaló, összefoglaló igényű munkájában az alföldi bútorkészítő központok közül Debrecent és Hódmezővásárhelyt emelte ki. A makai festett bútorokra először 1973-ban, Budapesten, a Megyék népművészeti kiállításán irányult a figyelem, ahol az első terem fő helyére makai menyasszonyi ládát helyeztünk, a kiállités katalógusában pedig megjelent egy másik makai láda fényképe. Domanovszky György e bemutató nyomán közölt szines képet két makai festett bútorról, és a helyi bútorstilusokrcl szólva^óvatosan igy fogalmazott: "Csak sejtjük, de még nem tisztáztuk, hogy például Makó, Szeged asztalosbútorainak mik voltak a jellemzői," Ugy vélem, a menyasszonyi ládák elemzése közelebb vihet a mindeddig alig vizsgált sajátosságok föltárásához. A makai ládáknak a vásárhelyiektől, szegediektől és minden más környékbeliektől eltérő jellemzőire akicor kezdtem fölfigyelni, amikor munkatársaim a szegedi múzeum több, Makón gyűjtött bútordarabját tisztították. Ezután sor került néhány, a makói múzeumban őrzött festett bútor letisztításéra is. Népművészeti kiállításainkon, más bútorok mellett, még inkább szembetűntek e sajátos jegyek. Most húszon nyolc bútordarab alapján igyekszem bemutatni a makai ládák formai és díszítési sajátosságait. Tizenhét lódat a makói, tizet a szegedi őriz, egy Makón magántulajdonban van. Gyűjteményeink legrégibb Makón gyűjtött menyasszonyi ládája 18o9-ből származik /MEM, 52.9o8.1./. Alacsony, láb nélküli, formája a 17-18. századi ládákat idézi. Elején pro