Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Cseplák György: Hogyan készítették a kőrös kultúra edényeit?

gyagot is, amivel a külső és beled felszínt vonták be. A durva agyag egyenetlenségeit kendőzték el vele, egyrészt, hogy folyadékot nem, vagy csak lassan áteresztő réteggel lássák el az edényt, másrészt esztétikai okokból. Ha az edények talpi részének keresztmetszetére nézünk, láthatjuk, hogy a középső részeken örvénylő agyagrétegek a talpak szélein a talpi felszinre merőleges, szabályos vonulatokká rendeződnek. Ezek a rendezett agyagvonulatok az edények készítése közben kézzel történő nyomásra, az agyagfalak felhúzásakor jöttek létre. Ennek a jelenségnek a megfigyelése lehetővé teszi annak meg értését, hogyan formálták meg az edények alakját. Ezek ezerint az edények úgy készültek, hogy valamilyen sima felszinre, talán lecsiszolt kőre, vagy égetett agyaglapra helyezték fel az edényhez szükséges mennyiségű agyagtömböt. A falat ebből húzták fel, vagy inkább két kéz között préselték fel, a talpat pedig az alsó rész ösz szenyomásával alakították ki. Egyetlen esetben sem találtam nyomát annak, hogy az edényfalat egymásra rakott agyaghurkákból rakták volna össze. Az edények falán három réteg különíthető el. Megfigyelhető egy vastagabb, fekete, középső réteg és egy-egy vékonyabb külső és belső sárga réteg. Ennek alapján azt képzelhetnénk, hogy először a durva középső réteg készült el, amelyre annak kiégetése után, külső és belső.réteget kentek fel, finom sárga agyagból. Mikor edényfal csiszolatokat készítettem, hogy a körömbenyomatok mélységét vizsgálhassam, azt vettem észre, hogy a körümbenyomatok a fekete rétegbe is benyomultak. Ez a megfigyelés tarthatatlanná tette az edénykéezités előbbi elméletét. A kérdés tisztázására Radies István művész-tanár barátom volt szíves a csiszolat egyik felét 600 fokon 4 órán át kerámiaégetőben hevíteni. Az eredmény meglepő volt