Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Szekeres László: A középkori településhálózat Északkelet Bácskában

gáltató lelőhelyből Ítélve igen népesek voltak, /Verusic két nagy temető 5o = 3oo eddig, Paphalom, Nosza-Hinga, Tavankút, Zenta-Mákos./ és megjegyzendő, hogy nem egynek már a 11. században temploma volt /Tavankút, Nosza-Hinga, Horgos-3udzsák/. A legtöbb település a 13. század folyamán kap állandó /szilárd anyagból épített!/ templomot /Szabadka-Kelebia puszta, Kishorgos, 3ajsa-Kecskéspart/. A 15. századig kialakul egy olyan sűrű településhálózat, amikor az egyes falvak csak 4-6 kilométer távolságra feküdtek egymástól. A település helyének megválasztása körül felmerül egy tényező, amelyet talán nem kellene következetesen elkerülni. Meg kell említeni, hogy a középkori és a szarmata települések elhelyezkedése között bizonyos összefüggés vehető észre. A két korszak településmaradványai ugyanis, függetlenül az őket elválasztó nagy idő ellenére is, gyakran fordulnak elő egymás mellett, sőt fedve egymást, olyannyira, hogy ez nem lehet puszta véletlen. A kérdés még nincs kellőképpen áttanulmányozva, igy talán csak találgatásnak tűnik, de megkockáztatható egy feltételezés: azokon a területeken, ahol földművelés céljából egyszer feltörték a szűztalajt, ott a növénytakaró összetétele annyira megváltozott, hogy hosszabb idő eltelte után is különbséget lehetett tenni a feltört és a töretlen területek között. És a már egyszer művelés alá fogott föld későbbi földművelők számára bizonyára sokkal vonzóbb volt mint a szűz terület, A középbácskai löszháttal kapcsolatban Györffy György meg is jegyzi, hogy száraz jellege ellenére rajta a tatárjárást megelőző időben belterjes mezőgazdaság folyt. Az elmondottakhoz hozzá kell tenni, hogy bár a törvényszerűségek általában a töredékesen felbukkanó adatokból is ki betűzhetők, mégis az lenne a normális, hogy komplett, befejezett feltárások után vonjuk le a következtetéseket.