Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Vályi Katalin: Ópusztaszer, 1982

loo-12o cm mélyen valamennyi szelvényünkben vastag kőtörmelékből álló réteget értünk el, amibe helyenként téglaés márványtörmelék is vegyült. A törmelékréteg felszedése után egy kő /vagy legalábbis kő alapozású/ épület falai bontakoztak ki. Néha csak a kiszedett fal árkába visszahullott törmelék jelezte a fal helyét, irányát. A szentgalleni tipusú templomhoz tartozó kolostorépülettől keleti irányban egy 25 m hosszú, 0,80 m széles fal húzódik, feltűnően ferdén. Keleti végéhez déli irányban egy épület csatlakozik, melynek két termét tártuk fel. À két terem közötti fal keleti irányban tovább folytatódik - ennek a feltárása a következő év feladata lesz. Délen szintén várható még egy terem, amit az idén nem tudtunk kiásni. Ugy tűnik tehet, hogy a hosszú, ferde falunk tulajdonképpen keritésfal, ami egy L alakú épületet kapcsolt össze a rekonstruált kolostorszárnnyal. Ezt támaszthatja alá az is, hogy az újonnan előkerült épülettömbnél jóval sekélyebb alapozású, ferdesége pedig azt sugallja, hogy nagy súlytartó szerepe semmiképpen sem lehetett. Az épületben sajnos sem padlót, sem járószintet nem találtunk. A falak nagy részét igen gondosan lebontották, s csak néhány rövid szakaszon voltak habarcsba rakott, nagy, faragott kövek. A falomladékok tisztítása közben sok állatcsontot és cserepet találtunk, melyek az épület pusztulásának korát a XII. század végére /esetleg a XIII. század elejére/ datálják. Ez ellentmond annak a feltevésünknek, hogy épületünk a szentgalleni kolostorhoz tartozna. Az egyidejűség mellett szól viszont az a tény, hogy a keritésfal a nyugati végén sem a kolostoron belül, sem azon kívül nem folytatódik semerre sem. Az ellentmondás feloldásához egyrészt további feltárások, másrészt az eddig előkerült leletanyag gondos feldolgozása szükséges. A keritésfaltól ill. az épülettől északra három kemencét tártunk fel. A 2.az. téglakemence 1 m mélyen került elő. Agyagba ra-