Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - T. Knotik Márta: Makói viseletek a XIX. század második feléből

s -sárga-piros, geometrikus mintázatú nyomott kartonnal bélelték. Ez a ruhadarab Palugyaynál: "a testhez szorosan feszüld ujjas, mely a csípőn alul ér". A testhezállók aránylag díszítés nélküliek, mivel eltakarják a fölé viselt, színekben pompázó, virágos nagyselyemkendők. Egyetlen makói gyűjtésű kötő maradt ránk. Ezt az élénk-narancsszínű kötényt három részből szabták. Atlaszselyemből géppel varrták és toldásainál fehér borítású zsinórvarrást alkalmaztak. Részben ez, részben alsó két fodra és megkötőül szolgáló kék atlaszselyem szalagja díszíti. Palugyaynál a szoknyától "különböző színű és fodros ráncos", Töröknél "selyem kötő" szerepel. Az 187o-8oas évek szeged-aleóvórosi fényképein együtt szerepel a hosszú aljú testhezálló és a keskeny hosszükötő. így a lila testhezállót és sárga kötőt szoknya-rekonstrukcióval kiegészítve egy öltözetként állítottuk ki. Menyasszonyi rékli volt a mintás, lila selyemszövet felsőrész. Teljesen testreszabott, de rövidaljú és ujjait ívelten megszabták. A hangsúlyos vonalakat a zsinórvarrás gépi helyettesítőjével, a színoldali legépeléssel oldották meg. Szövetén a lila láncolata atlaszba a halványabb lila vetüléklebegésekkel virágokat és leveleket szőttek. Az ujjak végét mindössze 2-2 fekete sujtás díszíti. Bélelt, fehér-kék-piros kockázassál szőtt vászonnal, alsó peremét egy hasonló kockósvészonnal szegték is. A rékli megjelölést mór Szirbik használja: "pamut matériából való rékli", "posztó rékli". Török kifejezetten nyári ruhadarabként emliti. Pontos jelentése valószínűleg többször változott. A lila mintás réklihez szoknya-rekonstrukciót készítettünk kiállítás céljóra. A menyasszonyi ruha áll a legközelebb a századvéghez. Szabásában vannak hagyományos és vannak újabb momentumok. Régies a szoknya hosszúsága és teljes bélelése, a