Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja

dójától. Otthon az anyja nem ismerte meg, olyan rettenetes óllapotban volt. Azt kérdezte, ki ez a gyerek. Hiába jött másnap a gazda, nem engedték ki többé hozzá. Ezután Borbésékhoz került, ők lettek életének mintaképei. Borbós valamikor mihaszna ember volt, elkértyázta az egész vagyont. Ekkor elment tyúkot lepni. Elfogták, a perzekútorok a lopott tyúkokkal a kezében vezették végig a piacon, közben kiabálnia kellett: "így jár, aki tyúkot lop!" Ezután nagyon szorgalmasan kezdett dolgozni. Tizennyolc fertály /144 kat.hold/ földet vásárolt, tizenkét tanyát bontott le körülötte. A lóálloménya 28, a szarvasmarhéja 32 darabból állt. Borbéséktól az egyik szomszéd, Nagy János elcsalta magéhoz. Uj gazdája a nagyapai Örökség jelentős részét már eldorbézolta. Egyik éjszaka részegen jött haza, és belehajtotta a lovakat az istálló mögötti gödörbe. Mikor a gazda nem talólta meg a félelmében elbújt asszonyt, ütlegelni kezdte béresét, de ő nem hagyta ma^ót, leteperte a földre. Mósnap jöttek a csendőrök. Ismerték Nagy Jonest igy nem lett különösebb baj. Újév reggelén az öreg 3orbas már várta Diós Mártont az emberpiacon. - Na, fiam, akarsz-e most hozzám beállni béresnek? - Akarok, bátyémuram, de már ember vagyok és szóz fo rinttal többért. - Hót, fiam, ha olyan ember leszel, amilyen voltéi, megadom, amit kértél. - Különb akarok lenni, bétyómuram. - Na, jól van, eredj haza, készülődj, délután ott lesz érted a kocsi, és visz ki a tányéra. Öt évet szolgált Borbéséknél, innen rukkolt be katonának is. Diós Márton zömök, vaskos, szívós legény volt. Bevonulóea előtt elszaladt Károly bótyjóhoz elköszönni. Éppen arról beszélgettek a szomszédokkal, hogy Márton egy