Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Nagy Ibolya: A szentesi kubikosok élete

kötötte a konvenció, a kistulajdonosi mentalitás. Nem szabad viszont elfelednünk, hogy osztrák, cseh területeken való munkájuk során hozták onnan a szociáldemokrácia eszmevilágét. Fejlett volt közösségi érzésük, egymás iránti szolidaritásuk. Ha dolgozott a csapatban idős, mér hamarabb fáradó ember, akiben volt egy kis jó indulat, segitett rajta. "Elküldtük pucolgatni a jórót, mert annak is enni kellett." Értékrendjükben - mely a hasonló sors, a csoportban végzett munka nyomán alakult ki - jelentős szerepet játszott egymás megbecsülése. A kubikmunkán komámnak szólítotték egymást, s most, öregkorban is sokat vannak együtt: a Bocskai utcai szakszervezeti helyiségben, falun a főtéren találkoznak. "Majdnem tán jobban, mint testvér a testvért, úgy ezerették egymást. Még máma is találkozunk, mind az van az észben, a nincstelenség, az éhezés, a rengeteg dolog, ez viszi össze az embert." Hosszú vándorútjaikról mindig visszatértek - itt élt a család, de elenyésző számban lehettek azok, akik a kedvezőbb munkalehetőséget biztosító vidékekre költöziek volna el. "Én mindig hazavógytam Szegvárra, a falu, a rokonok, meg a nép, itt ismertünk mindenkit, elkerülök: vidékre, nekem nincs ott senkim se, nem tudok vele úgy oeszélni, mint akivel együtt nőttem fel." A közösségből v^ló kiszakadásuk csak részleges, alátámasztva ezzel is átmeneti /paraszt-munkás/ voltukat, a mentális biztonságérzetet a szülőföld adta számukra. Később elvégzendő feladat annak feltárása: sajátos életmódjuk, véndoréletük következtében hogyan funkcionált, hogyan alakult családi életük. A családfő hónaponként, vagy még nagyobb időközönként tudott hazajönni, addig csak leveleztek. Mindent ráhagytak a feleségre: "Itthagytam őket, ahogy voltak, úgy voltak, segítette egyik a másikát." Hogyan birkóztak meg a nők a hóztartós, gyermeknevelés