Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - T. Knotik Márta: Makói viseletek a XIX. század második feléből

testhezálló bélésének testhez szabása. Uj a szoknya egy-egy anyagszélének megszabása, a testhezálló elejének testtől elállása, ún. szatyorkaszabás, hátának és mellének kerekvonalú díszítése, az ujjak ráncolása és kézelőbe fogósa, a nyak állópánt gallérja. Vékony selyemszövetének alapjót erősrózsaszín léncokból és fekete vetülékekből színjátszó taftnak szőtték. Ebbe a hatalmas mintaelemű virágos ágakat a rózsaszín lánccal mintázták. Géppel varrták, helyenként színoldali legépelést alkalmaztak. A szoknya aljóra fekete kefezsinórt varrtak, hogy ne kopjon a selyemszövet. A szoknyát ritka szövésű, erősen keményített, zöldes vászonnal bélelték. Eerekát vászon korcba fogták és a szoknya szövetével borították. A testhezálló csak részben bélelt, a kék-rózsaszín, mintás csíkozású vészonbélés derékig ér. Derékvonalban csak a bélés hátát rögzítették, így az elején melltől lefelé szabadon redőzött a selyemszövet a szoknya fölé. Kevés teljes női öltözet maradt ránk a múlt századból. Sajnos a szoknyák megszabása lehetővé tette, hogy a divatjamúlt felsőrészt a bokrosezoknya átszabásakor megmaradt anyagmennyiségből egy divatosabbra cseréljék. A bemutatottakhoz hasonló makói viseletekről eddig nem sikerült korabeli fényképeket gyűjtenünk, pedig jó lenne a tárgyi anyagot ezekkel üßszevetni. •