Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - T. Knotik Márta: Makói viseletek a XIX. század második feléből

Biedermeyer szabású kabátkát is kézzel varrták. Ujja bevarrása és véllvarrósa tekintetében tökéletesen egyezik a polgári és úri viselet "zsinórvarrásával." Lila selyemszalaggal díszítették, melyet a galléron és a kabátka aljén még fekete rojttal fedtek. A kék-piros csíkos mintázatú nyomott karton bélést a bő ujjak végén tenyérnyi széles vörös kartonnal borították. Ez a ruhadarab szűkebb polgári réteg viselete lehetett és csak egyszerűségével tért el a divatlapok modelljeitől. Ide kívánkozik egy Török-idézet a divatos holmikról: "van vizitli, otthonka, kaczabajka, csurak, meg még ki tudná, hogy még milyen nevű, milyen szabású felöltő." Menyasszonyi szoknyánkat géppel varrták ugyan, de szabásában a régi szoknyaformát őrzi, melyet Palugyay így ír le: "bő-, középütt fodros-rokolya". A szoknya fekete selyemszövetének moire sávjai közé lila csíkokat szőttek. A fodor ráncolésa kézzel készült, a plasztikus zsinórvarrés megoldását őrzi. A szoknya peremét fekete szövött szalag díszíti ill. védi. Béleletlen, csupán peremét bélelték, szegték fel tenyérnyi széles, drapp hatású, aprómintós nyomott kartonnal. A biedermeyer kabótkát és fodros szoknyát egy öltözetnek használtuk fel a kiállításban. A színjátszó taftból készült testhezálló nevében is benne van, hogy teljesen testre szabott és vonala a halcsontozott biedermeyer derekat idézi. Anyaga taft, mely vószonkötésú selymet jelent. Itt lila láncokról és fekete vetülékekről lévén szó a taft különböző fényhatásokban hol fekete, hol lila színű. Ezért népiesen színjátszó. Részben géppel varrtok, a hangsúlyos vonalakat zsinórvarrással, kézzel. Díszítése egyszerű, alsó peremét és az ujjak végét saját anyagéból képzett háromszögek sorával zárták le. E fölé, az ujjakon két sor élénkzöld selyemszalagot, csípőn pedig fekete rojtot tettek. Barna-