Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Hegedűs Katalin: A Derekegyház ibolyásdombi feltárások

A sírfenéket itt is deszkákkal bélelték, a vázcsontok környékén megfigyelt fehéres-szürke lepedék az egykori szemfedő maradványa lehet. A koponyatetőn apró szemcsék formájában vörös okker maradványokat észleltünk. A sírfenék mélysége: -3,27 m. Tájolása: Ny-K 23'. A nép által kunhalomnak nevezett kurgánok egy a Szovjetunió steppei régióitól Románián és a magyar Alföldön át a Bácskáig és Bánátig húzódó hatalmas egybefüggő kurgénmezőt képeznek. E mesterséges halmokra már a XVIII. században felfigyelt Marsigli itáliai származású hadmérnök, aki "colles manufacti"-nak, azaz mesterségesen gyártott halmoknak tartotta őket. Korábban e halmokat az okkersíros kultúrához, a korabronzkor időszakára keltezték.^ Az újabb kutatás - elsősorban Scsedy István munkássága révén a szovjet és romániai szakirodalom alapján kísérlet 7 történt e halmok kronológiai csoportokra bontáséra. Az ibolyásdombi temetkezések a kétegyházi, besenyőhalmi stb. kurgánokhoz hasonlóan egy korai halomsíros /gödörsíros/ csoporthoz tartozhatnak, melyet a fával béJelt sírkamrával, az okker-használattal is a mellékletek teljes hiányéval jellemezhetünk. E sírok korét Ecsedy István a liözépső rézkori bodrogkeresztúri kultúra végére keltezi. Jegyzetek 1 Horváth F.: Csengéié középkori temploma. MFMÉ 1976-77/1. 91-126. A faszén purifikációs hatásával foglalkozó szakirodalmat uő foglalja össze fenti cikkének 11-12. lábjegyzetében. 2 Az érmeket Nagy Adóm muzeológus határozta meg. 3 Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Bp./1938/ 31. 4 Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyenes záródású templomairól. Arrabona 7/1965/154.