Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász Antal: A réti mészkő kitermelése és alkalmazása a Duna–Tisza köze déli részén

ban épült. Terméskőből építtetett pincét és házalapot a század elején több kisteleki és pusztaszeri nagygazda is. A XIX. század első felétől adatolható tehát a réti mészkő - elterjedt kifejezéssel darózskő - felhasználása uradalmak, módos birtokosok építkezésein, majd századunk elején tehetős parasztgazdák körében is. Ujabb kori alkalmazására még visszatérek. Hogyan bukkantak a terméskőre? Gyakran előfordult, hogy miközben vertfalhoz, vólyogveréshez vagy tapasztáshoz szikes agyagot kerestek, ásás közben kőréteget találtak. A terméskő fölött ugyanis mindenütt szürkés mésziszap-réteg található, amit a nép székföldnek nevez. Efölött vékony humusz-réteg, fűvel benőtt réti talaj terül el. Volt olyan tanyai parasztember, aki a semlyéken kopolyá

t ásott és eközben talált a kőrétegre. Kopolyá

nak a Dél-Alföldön az alkalmi víznyerés céljából ásott kutat nevezik, aminek nem készült kávája. Arról is hallottam, hogy tanya melletti gémeskút ásása közben akadtak kőrétegre. Pusztaszeren egy belvizes esztendőben töltést készítettek a tanyák között, a vadvíz járta semlyéken át, és ásás közben terméskövet találtak. Egy kömpöci parasztember az 1940-es években akkor bukkant terméskőre, amikor a tanyája körül kerítést készített és a kerítésoszlopoknak gödröt ásott. Azok a parasztemberek, akik rendszeresen foglalkoztak kivágással és megfigyelték a terméskő-lelőhelyek környékét, tapasztalatból tudták, hol lehet követ találni. Egy kisteleki kővágó tapasztalata: "Mikor elmöntem egy rét be, már láttam, hol a kő. Ahol kőréteg van, benne van olyan hely, ahol a gáz a föld alól kijön... Ott magosabb volt a fű. Azt a helyet kalap

nak neveztük." A Duna-Tisza köze déli-délkeleti részén eddig öt Csongrád megyei település - Balástya, Csengéié, Kistelek,