Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Fodor István: A sándorfalva-eperjesi honfoglalás kori temető

gyalu, bizonyosnak látszik, hogy mindkét sírba csontokkal csak hiányosan felszerelt, talán mér megrongálódott, használaton kívüli íjat tettek. /Közvetve ez is megerősíti László Gyula azon feltevését, hogy minden tegezés sírban volt íj, csak azokon nem voltak csontlemezek./ A sándorfalvi közösség tehetős női halottait gazdagon díszített öltözékben helyezte örök nyugovóra. Több sírban eredeti helyzetében figyelhettük meg az inget díszítő rombusz alakú véreteket, a nyakat elől ékesítő kettős csüngőket, valamint a nagyméretű, rojibusz alakú, aranyozott ezüst kaftándíszeket. Néhány esetben nyomára akadtunk a ruha temetés előtti megoldásának, az öltözék megbontásának. Egy esetben /93« sír/ feltehető, hogy a veretes inget és felsőruhát nem adták rá a halottra, hanem a sírban réterítették. Ugyanitt a ruhaveretek közt egy palmettos díezű, aranyozott ezüst szügyelőveret volt, amelyet másodlagosan használtak fel ruhadíszként. /A másodlagos felhasználás egy ritka esetét figyeltük meg a 41. sírban, ahol a ruhadíszek közt szarmata kori bronz fibula volt./ A fej díszeihez a sírna hajkarikák és az öntött ezüst, valamint aranyozott ezüst gömbsorcsüngő

s fülbevalók tartoztak, bgyéb női ékítmények: pasztagyöngyök, lemezes és fonott karperecek, gyűrűk /egy kiterjesztett szárnyú madarat ábrázoló fejesgyűrű is előkerült/, egy sírban volt vékony, fonott, kapcsos végű nyakperec. A női viselet tárgyain több esetben textilmaredványok voltak. A temető egyetlen edénye a 123- női sírban került eiő, testének palástját sűrűn bekarcolt egyenes vonalak díszítik. Figyelemre méltó a 14. női sírban az éli alatt előkerült, nálunk eddig ismeretlen formájú, ólomötvözetből készült bizánci mellkereszt, a temető egyetlen kereszténységre utaló tárgya. Ä temető minden szempontú értékelésére csak a leletanyag restaurálása és az embertani vizsgálatok befejezése