Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata hunkori telep és temető Sándorfalva-Eperjesen

núskodnak, három kút, egy edényégető kemence, több szabályos alakú, feltehetően gazdasági funkciót betöltő gödör került elő. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a körülérkolt részeken lakóházak állottak, értelmet nyer a sírok körülárkolásénak szokása és ezzel sikerült megfejtenünk a temetkezési forma gyökerét, eredőjét. Bizonyosságot persze csak újabb, még szerencsésebb telepfeltérá18 soktól, és alapos feldolgozásuktól vérhatjuk. Temetőnk leleteinek pontos pórhuzamait a Tápé-Malaj19 < dok csoport sírjainak mellékletei között találtuk meg. A csoport etnikai problémáiról így ír Párducz Mihály

20

: "... ma már mind valószínűbbnek tarthatjuk, hogy e csoport legközelebb a gepidákhoz áll, e talán a kifejlett VI. századi gepida kultúra IV-V. századi előzményét tekinthetjük a Tápé-Malajdoki temetők anyagában ..." Leleteink egy része, az edények, karperecek, fibulók, jól ismertek Kéeői szarmatakori sírokból. Ehhez a körhöz kapcsolhatjuk 3 deszkóból ácsolt, vaskapcsokkal megerősített koporsókat is. A szarmaták legfontosabb fegyvere - a forrásokból jól ismert - vasléndzsa, de sírba csak ettől az időszaktól kezdve kerül. A kétélű, hosszú kard viszont új, a germánokkal együtt jelenik meg ezen a területen. Elsősorban germán női sírokból ismert az a piperekészlet is, melynek lekicsinyített változatét egyik női sírunk halottja ékszerként viselte. Az ovális vas-és bronzceatok általában jellemzőek az időszakra. A szarmata leletanyagban jobbéra idegenek az Övet díszítő lemezek és a csont tűtartó is. Különleges és ritka tárgy az 5. számó kardoe férfisírban lelt vastagfalú, díszített üvegpohár. Pontos analógiáját 21 Hódmezővésárhely-Franczisti téglagyárból ismerjük, gyártási helye a Rajna vidéke. Az előbbiek alapján látjuk, hogy leleteink eredetüket, használati körüket tekintve is sokfélék. Éppen ezért nagyon nehéz "homályos" évszázadunkban - a IV. század második felétől az V. század közepéig -