Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata hunkori telep és temető Sándorfalva-Eperjesen

Vörös Gabriella: KÉSŐSZARMATA HUNKORI TELEP ES TEMETŐ SÁNDORFALVA-EPERJESEN Annak ellenére, hogy megyénkben nem folyik rendszeres, tervszerű szarmatakor kutatás, tervásatésok "melléktermékeként"

1 és veszélyeztetett területek leletmentése 2 során gyakran kerülnek elő szarmata telep- és temetőrészletek. Az utóbbi évek megfigyelései és új módszerei segítségével néhány ponton mór eddig is sikerült árnyal3 tabbá tenni a korszak képét. Rövid beszámolómban az 198o81. évi ásatási idényben Sándorfalva-Eperjesen feltárt telep és temető kapcsán két témakört kiragadva: egy érdekes temetkezési szokásról és a vele - talán - összefüggésbe hozható falu településszerkezetéről, valamint e telep hajdani lakóinak etnikai hovatartozásáról számolok be. A temető D-É tájolású sírjainak egy részét 11-14 méter átmérőjű, kb. 2 méter széles árok keríti. A körérkos és az árok nélküli temetkezések egy-egy párhuzamos sírsort alkotnak. Az árkok nyitottak voltak, a metszetekben jól látszanak a lassú feltöltődés bemosott csíkjai. A déli oldaluk egy szakaszén nem mélyítették le az árkot, tehát a sírok a temetés után is megközelíthetőek maradtak. E temetkezési mód pontos pórhuzamait Madarasról

4 ismerjük. Itt - a kedvező földrajzi és talajviszonyoknak köszönhetően - néha megmaradtak az árokból kitermelt földből emelt halmok nyomai. A kapu a halottakat hozzátartozóikkal kötötte össze: a halmokban halotti máglya nyomait és feltorozott állatok szétdobált csontjait lelte meg az ásató. A körárkok feltehetően kiscsaládok temetkezési helyéül szolgáltak: az egyikben középen férfi, mellette két oldalon egy-egy gyermek feküdt. Madarason egymás fölé temetett 2-3 csontváz is előkerült^ egyetlen árokkereten belül. A régebbi szakirodalomban csupán néhány utalást találhatunk erre az érdekes temetkezési szokásra: Hortobágy-