Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Természettudomány - Jakab Béla: Gólyaállományunk populáció-dinamikája 1958-1979

végzik a fészkeknek a vezetékek fölé emelését a Természetvédelmi Hivatallal együtt kikísérletezett fészektartó óllvónyok felszerelésével a villanyoszlopok csúcsára. Szeretnénk, ha az összes villanyoszlopon levő fészek a jövő évi fészekfoglalósig fészektartó állványokra kerülne. Folynak a kísérletek műanyag keretek felszerelésével, főleg a fész kek közelében az áramütéssel veszélyeztető helyeken, a vezetékeket tartó karokon megpihenő madarak, kirepülő gólyafiak érintésvédelmére is. A populáció-dinamikát befolyásoló természetföldrajzi tényezők közül meg kell említeni az ország csapadékeloszlását, vizekben gazdag területek megoszlásét és főleg a költés és szaporulat eredményességével kapcsolatban az egyéb időjárási viszonyokat. A gólyapárok területi eloszlását tájanként és megyénként az ország évi csapadékeloszlásával hozhatjuk összefüggésbe. A párok sűrűsége, azaz a loo négyzetkilométerre eső fészkelő-párok száma legnagyobb az ország észak-északkeleti és a nyugat-délnyugati megyéiben. Az orszégnak ezek a bőségesebb csapadékkal megáldott és vizekben gazdagabb vidékei megfelelőbb életteret biztosítanak a golyók számára. A fészkelések tengerszint feletti magasság szerinti eloszlásában nem látunk feltűnő tendenciát a felhűzódásra a hegységek völgyeiben. A környező országokban ugyanis van ilyen, pl. a lengyel Kárpátokban 7oo méter magasságig felhúzódik a gólyák fészkelése. Hazánkban csak középhegységek vannak. Általában 25o méter az a tengerszint feletti magas sóg, ahol még golyók fészkelnek. Mégis az utóbbi évekből van arról adatunk - 1979-ben jelentették először -, hogy a Bakony hegységben, a 4oo métert meghaladó tengerszint feletti magasságban fekvő Nagyesztergór és Olaszfalu helységekben /Zirc szomszédságában/ több éves lakott fészek van egy-egy villanyoszlopon, eredményesen költő gólyapórokkal.