Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Művészettörténet - Szuromi Pál: A Mednyánszky-kutatás gondjai és lehetőségei

pályaképet, s igy van ez Mednyánszky esetében is. Nem lehet egyebek közt szentenciának tekinteni azt a megnyilatkozást, hogy "A természet szemlélete volt főfoglalkozásom legfiatalabb koromtői fogva, ez volt életem tartalma". Több helyen ugyanis maguk a naplójegyzetek is ellentmondanak ennek az óllításnak, a pólyakép egészéből nézve pedig ugyancsak módosul a mondat igazságértéke. A tartalmi elemzésekben is példamutatónak látszik Kállai Ernő megközelítési módja, amely nem tekinti kizárólagosnak az írásbeli dokumentumokat, egyszersmind nem túlozza el a művész sajátságos pszichológiai, életmódbeli vonósait. A beteges hajlamú, misztikus-buddhista tanokkal kacérkodó ember mellett reálisan értékeli a tudatosan és felelősen cselekvő társadalmi embert is. És ami a legfontosabb: igen gyakran hivatkozik a műalkotásokra. Érdemes hangsúlyozni az alkotésközpontú szemlélet fontosságát, mert a Mednyánszky vizsgálatokban - az eddigi eredmények ellenére is - éppen itt van a legjelentősebb törleszteni való. Jóllehet Genthon Istvón az életút egyedisége alapjón az életmű viszonyíthatóságában is kételkedett, csakhogy ez tarthatatlan álláspont. Ha az alkotó nem is tartozott egyetlen művészi kollektívához sem, ha közvetlenül nem is adaptálta a különféle festői hatásokat, ám ezzel együtt is tudomása volt korénak majd minden szellemi, művészi törekvéséről, s maga is benne élt ebben az áramközben. Paál László, Munkócsy vagy Corot hatása nélkül például nehéz elképzelni a 8o-as évek körül született tájképek levegős előadását, többek között az alföldi témájú Tiszai halászat, a Mocsaras táj megszületését. És a 9o-es évek közepén jelentkező "színorgiés", impresszionista jellegű képeknél is nyilvánvaló összefüggéseket kereshetünk a franciaországi művészeti élményekkel. Mednyánszky tájpiktúréja tehát több szálon is kötődik a kortárs festészet tendenciáihoz. S ma mér egyre világosabb, hogy a magyar mű-