Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Művészettörténet - Szuromi Pál: A Mednyánszky-kutatás gondjai és lehetőségei

egyik úttörője- Éppúgy látja éa bizonyítja ezt a tájképsorok szemléletbeli alakulásánál, mint ahogy a csavargó és háborús képek egy részét is klasszikus példákkal, egyebek közt Rembrandt emberlátásával hozza rokonságba. Kállai munkája ennek ellenére nem tekinthető teljes értékű tudományos feldolgozásnak, amivel a kiváló műtörténész is tisztóban volt. Nem véletlen, hogy elővigyózatos volt a művek datálásóval s tüzetesebb összehasonlító- és stíluskritikai vizsgálatokra sem vállalkozott. Mindemellett külön tárgyalta az alkotó életútját és életművét, így óhatatlanul lemerevítette ezt a nagyon is szövevényes emberi, művészi pólyaképet. Az utóbbi évtizedekben sajnos nem történt érdemleges előrelépés a Mednyánszky-kutatásban. Biestyónszky Ilona 1963-as albuma tulajdonképpen Kállai eredményeire épít, s jóformón egyetlen területen sem lendíti előre az életmű árnyaltabb, differenciáltabb értékelését. Viszont Egri Mária 1975-ös kötete az anyaggyűjtési, datalósi munka gazdagodását dokumentálja. Más kérdés, hogy Egri tanulmányában a művész életmódbeli, pszichológiai sajátságai kerülnek előtérbe, következésképp a művészi, esztétikai értékelés többnyire elsikkad. Itt említem meg az 1979-ben rendezett gyűjteményes Mednyánszky-kiéllitóst, amelyet a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk. Ez a meglehetősen töredékes anyagot felvonultató, bizonytalan rendelési elvekkel operáló tárlat akaratlanul is kifejezte az életmű körül felgyülemlett dilemmákat, amiket az impresszionista felépítésű katalógus csak megerősített. Nagyon scmmósan szólva tehát eddig jutott a Mednyánszky-kutatás. De ajánlatos kicsit közelebbről is szemügyre venni a szóban forgó gondokat és lehetőségeket. S mindjárt a katalogizálás és a datólésok problémájával kezdem. Mint említettem: a több ezerre tehető Mednyónszky-képnek csak egy jelentős hányada van hazai köz- és magángy'jtemények-