Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Új- és legújabb kor történet - Rózsa Gábor: Melioráció – történelem – jövő

- viszont elegendő 15 db nagy teljesítményű földmunka17 gép 5 évig tárté éjjel-nappali üzemeltetéséhez. Tagadhatatlan, hogy ezen a területen mór a felszabadulást megelőzően részleges meliorációt hajtottak végre, ha akkor azt nem is így hívtok. Tudjuk továbbá, hogy 1975-ig 125 mFt-ot, 198o-ig újabb 35o mFt-ot költöttek a kisebb problémát jelentő homokterületek és a csupán felszíni vízrendezéssel megoldható térségek rendelkezésére. Észre kell vennünk, hogy a következő ötéves időszakban az előzőnek háromszorosa és az összes eddigieknek több mint kétszerese lesz a meliorációra fordított beruhózóei eszköz. Ezt nem elég tudomósul venni, erre - ha még nem késő - fel kell készülni! Megpróbólom elemezni, hogy a megyei múzeumig^zge*íeág miért nem vehette eddig észre az extenziv meliorációs beruházási időszak kezdetét. A meliorócióe munkák a leletegyüttesekben szegényebo hcmok-idékeken kezdődtek el. A Maros bal parti térség következetesen nalmozódó meliorációja az árvédelmi töltés és a vízrendszer rendezésével együtt, azzal összehangoltan, a külső szemlélő számára összemosódva, monoton egyhangúsággal következett be lépésről lépésre, mintha mindig ugyanarról a területről lenne szó. Az elmúlt időszakban nagy területre kiterjedő, összefüggő talajcsövezések nem voltak, mert a kivitelezés sem volt megfelelően gépesítve. A területkijelölő és hatósági egyeztető tárgyalósokra eljórogató muzeológusok egy összeszokott, egymást félszavakból megértő, beruhózóei ügyvezetésben jórtas és tapasztalt mőszaki gárdára találtak, s bér hangoztatták és jegyzőkönyveztették is a törvényt, megfelelő terepbejárások és topográfiaiig -kataszteri adatok hiányában konkrét nyilatkozatot tenni nem igen tudtak. 1979-8o-ban munkájukat nehezítette még az ország három legnagyobb víztározó-halastavónak nonstop leletmentése, mely jóformán a nyakukba szakadt.