Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja

Életük szakadatlan munkával telt. A hegymaföldre ta licsicäval jártak, ezzel tolták ki naponként a gyerekeket is a fcldbe. Diós Márton összeütött csutkából egy kunyhót, rossz időben odatolták be a talicskában tanyázó gye rekeket. Szorgalmas műnkéjuknak meglett az eredménye. Be bútorozták a szobát, az ablakra függöny, az asztalra terítő került. Felszámolták a szabadkéményt, a konyhára üvegajtót csináltattak, a repülőeresz helyére nagyereszt húztak, kerítés és nagykapu is készült, közben két katasztrólis hold földet vásároltak. A pécskai vásáron vet tek egy vörös riska tehenet, disznók addig is voltak. 191o-ben őt hold földjük volt. Ekkor mór nem győzték a talicskázóst, szereztek a szentivóni vósárban két gyenge lovat és egy könnyű kertészkocsit, Kucses Kórolytól pedig szak-ekét. Közben kitört az első vilógháború. Diós Márton élete végéig büszkén emlegette, hogy ő - a volt cseléd - saját lován vonult be huszárnak. Az összegyűjtött pénzen még megvették a Batthyány utcai házat, így Honvédból egy rangos városrészbe költöztek. A gazdaság minden gondja a feleség nyakába szakadt. Az elvitt ló helyett újat vett. Az apótfalvi Püspök-ugarban pedig két katasztrális hold földet vásárolt. A legidősebb fiú, Sán dor különösen kivette a részét a munkából, de 1917-ben őt is besoroztok. Mindketten csak a háború befejezése után jöttek haza. Diós Márton és Patkós Julianna hózasságéból négy fiúgyermek született, őket mór nem állították el cselédnek, szükség volt a segítségükre a hagymetermelésben. Az apa gyerekeivel sokat törődött. Azt tartotta, feladatokat kell a gyereknek adni, mert különben rosszban törik a fejüket. Előfordult, hogy olcsó fuvarokat vállalt, csakhogy foglalkoztatva legyenek a fiúk. A munkába való belenevelést nagyon fontosnak tartotta. Arra különösen nagy gondot fordított, hogy csak életkoruknak loi