Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja

köböl búzát /12o liter, 95 kilogram/ egyedül felvesz a vállára. - Térullad van szó, Öcsém. Az öreg Samu bácsi nem hiszi el, hogy fölvöszöd a vékóbul a zsák búzót. A vékában való állás a feladat nehezítését jelentette, igy nem lehetett a zsák felvételénél meginogni, topogni. Az öreg Samu bácsi ajánlatot is tett: - Mérjük ki a köböl búzót, oszt ha el tudja vinni, az üvé, vigye. Beállt a vékába, a zsák kívül. Nekihajtott, föl a vállra, és már vitte is a kapu felé. Samu bácsi rítt. - öcsém, hozd vissza a búzámat, mer nincs cipóra való. Mos mán látom, milyen erős vagy. Visszavitte. Gyöngyösre vonult be katonának. Béntotta, hory nem tud írni levelet haza. Zsoldjának felét - napi két krajcárt - odaadta szakaszvezetőjének, nogy az írás tudományába vezesse be. Boldogan írta naza az első levelét. A lovakat nagyon szerette és jól tudott bánni is velük. Erre az ezredparancsnoka is felfigyelt, így lett az osztrák parancsnok csicskása. Szabad idejében egy tanulékony lovat elkezdett idomítani, 99 vezényszóra tanította meg. A gróf azzal jutalmazta, hogy extra ruhát, csákót és egy kék bársony tarsolyt csináltatott számára, így jött haza pünkösdkor szabadságra. Diós Sándor emlékezete szerint: "Amikor az éllomáson a vonatból kiszállt, az elegáns huszár előtt fiáker fogatos óll meg és invitálja a konflisba. Apám beszállt a fiákerbe, eléje a kisülésre oda helyezte a kék bársony táskát. Pünkösd első napja reggel volt. A fiáker máris robogott vele a Fekete utca felé. A Fekete utcában szembe találkozott az apjával. Az ment a templomba. Ingbe, bő gatyába, mezítlábas papucsba, lajbiba. A mindennapi kopott kék szürkekankója a hátéra volt terítve. Mind a ketten mély gondokba merülve. Az a-