Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Antal Elemér: A radiológia szerepe a régészeti kutatásokban

Antal Elemér: A RADIOLÓGIA .SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN Egyfajta érdekes contradictio jellemzi azt a kutatási munkát, amely a radiológia és a régészet kapcsolatóban létrejött. Az orvostudományban egy gondolat - akár bajmegéllapitó, akár gyógyitó legyen - és annak a megvalósítása között rövidebb-hosszabb, de mindenképpen évekkel kifejezhető idő telik el. A régészetben egy új felfedezést azonnal közkincceé kell tenni, mert valószínűleg, legalább is az esetek túlnyomó többségében, hiányzó láncszem, vagy útjelző, s mindkét esetben azonnal viszi előre a tudományt, ezért nem szabad várni. Ez a tény sürgette a radiológia képviselőjét arra, hogy a küldött leleteket azonnal és lehetőleg kétséget nem hagyva diagnosztizálja, hiszen véleménye életmódra, egészségi állapotra, sokszor halálokra lehetett komoly befolyással. Nagyon rövid visszapillantással érdemes megemlíteni, hogy mór a röntgensugarak felfedezése után két évvel röntgeneztek sírleletcsontokat, de a képek minősége nem javult, még a legjobb minőségű papirra nyomottról sem lehet érdemi véleményt mondani. Magától értetődően ezt a módszert nem nagyon szerették, s a lehető legritkábban alkalmszték. Amikor az első röntgenfelvételi próbálkozások laboratóriumunkban megtörténtek, a teljes automatizáltság mellett sem hasonlítottak a csontfelvételek az élőkről készültekre, óriási volt a különbség fekete-fehér tartományban, fontos részletek vesztek el, mások erősen hangsúlyozódtak. Hosszas próbálkozás után derült ki, hogy ha a csontokat olyan szűrőkön keresztül engedett sugárnyalábbal fényképezzük, amelynek vastagsága, sugárfelezőrétege megfelel annak, amely élőben azt a csontot körülveszi, tökéletes fotódokumentáció nyerhető. Ezután végeztünk sorozatfelvételeket, amelyek ma mar a legkényesebb radiológus igényeket is