Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Régészet - Hegedűs Katalin: Egyezések és eltérések a szakálháti csoport és a tiszai kultúra temetkezési szokásaiban

Csalog J. ásta 1956, 1957, ill. 1963-ban, 30 sírt Kerek J. tárt fel 1970-ben/, a kiskörei telep ill. témet5, 4 , . együttes 37 sírjára vagy az általam 1972-76 között ásott Vesztő magori-dombi 27 neolitikus temet kezesre'' ill. a Szegvár-Cuzkövesen 1978-ban feltárt újabb 8 sírra

0

, és a sort. még folytathatnám a múlt év folyamán Bokroson fel8 / tárt 9 ill. Csanyteleken feltárt 4 szakáiháti korú sírral. TJz adta az ötletet, hogy megpróbáljam az alföldi vonaldíszes kerámia

/AVK/

ill. csoportjai, valamint a neolitikum végi tiszai kultúrás temetkezéseket rendszerezni ritus és melléklet szempontjából. A ritus /fektetésmód, tájolás, okkerhasználat/ ill. a leletösszefüggések tanulmányozására statisztikai táblázatokat készítettem, alapQ forrásként elsősorban Kutzian Ida Körös-monografiajat, Kalicz rándor és LIakkay János vonaldíszes monográfiáját^' Korek József kandidátusi disszertációját^ és saját vész12 ' toi doktori disszertációmat , valamint a témához kapcsolódó apróbb-nagyobb tanulmányokat, előzetes ásatási jelentéseket használtam fel. 30 körös, 15 AVK, 69 középső új kőkori /tiszadobi, ersztári, bükki, szilmegi, ill. szakáiháti csoportok/ és mintegy 190 tiszai temetkezés adatait vetettem össze egymással ás az alábbi megállapításokra jutottam. l'Ár az őskőkor! temetkezéseknél felbukkan az új kőkori halotti kultusz három fő jellemzője: a zsugorítás, az okker