Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Új- és legújabb kor történet - Sipos József: Az építőipari munkásblokk megalakulása Szegeden

ból kapunk feleletet, melyeket a MÉMOSZ központnak készített. /Ladvánszky ugyanis 1929. szeptember 8-ától a MÉMOSZ szegedi titkárságának vezetője lett, melyet ekkor szerveztek meg és hatásköre egész Délmagyarországra kiterjedt./ Decemberben 1593 építőipari munkás volt Szegeden. 1352 segéd /ebből 322 szervezett munkás/ és 241 tanonc /ebből 63 szervezett munkás/. Közülük 1046-nak /680 kőműves, 160 festő, 125 ács, 30 kőfaragó, 13 caerepező, 18 kövező éa 20 cementes/ nem volt munkája. Akik dolgozhattak, szerencsésnek tarthatták magukat; a aegédek átlagban 83, a tanoncok 26 fillért kerestek óránként. Túlórázásra, szerződéskötésre, munkaalkalomra kilátás seul volt. Ebben a helyzetben szükségessé vált az építőipari munkások vezetőségének kibővítése és így szervezeti egységének megerősítése. A blokkba tömörült csoportok elnöki értekezlete elhatározta, hogy mindegyik csoport 8-8 tagot /4-et a vezetőségből és 4-et a tagok közül/ fog jelölni az építőipari munkásblokk létrehozandó bizottaágába, amely így 32 fős lesz. Ennek alakuló ülését 1930 január 8-án tartották. A blokkbizottságba az építőmunkás csoport Gyólai István, Bozóki Józsefet, Farkas Jánost, Gárgyán Ignáczot, Ladvánszky Józsefet, Kronenberger Jánost, Sthéli Istvánt és Galiba Imrét; a vasmunkás csoport Kiss Jenőt, Kovács Istvánt, Kopasz Józsefet, Bär Jánost, Deák Józsefet, Dunst Jakabot, Kopasz Györgyöt és Soós Károlyt; a famunkás csoport Keresik Ferencet, Kocsis Mátyást Szabó Jánost, Barunka Pétert, Ördögh Ferencet, Varró Kálmánt