Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Új- és legújabb kor történet - Sipos József: Az építőipari munkásblokk megalakulása Szegeden

kat pótolni és a most jövő télre szükségleteiket beszerez­ni, akik az egész szezon alatt dolgoztak. De sokan vannak /kőművesek, ácsok, festők, kőfaragók, tetőfedők, épületasz­talosok, bádogosok, szerelők, segédmunkások stb./, akik az egész munkaidény alatt csak pár hónapot, sőt vannak, akik csak néhány hetet dolgoztak. Ezek a múlt téltől teljesen kimerítve tengették át magukat a nyári munka idején is és most élelmiszer, ruha és tüzelőszer nélkül köszönt rájuk egy újabb zord tél." Rámutattak, a helyzetet súlyosbítja, hogy n azok a gyári üzemek is, melyek az építőipari munkások egy részének családtagjait foglalkoztatták és 14-20 pengős heti keresetet nyújtottak, redukált létszámmal dolgoznak és a munkások további elbocsátása is folyamatban van." A munkanélküliség súlyos problémájának enyhítésére a vezető­ség javasolta, hogy 1. a város teremtsen anyagi alapot, amelyből "azok az építőipari munkások, akik saját hibáju­kon kívül a munkaidény alatt csak rövid ideig dolgozhattak, és ennek következtében családjukkal együtt nélkülöznek, se­gélyben legyenek részesíthetők; 2. a jövő esztendőre a ter­vezettnél nagyobb arányú építkezési programot dolgoztassa­nak ki; 3. az állami és a városi munkák versenytárgyalásai­nál részesítsék előnyben azt a vállalkozót, aki kötelezett­séget vállal, hogy "mindaddig, mig Szegeden munkanélküli építőmunkás van, vidéki munkást nem alkalmaz,... és a vállalt munkánál maximálisan csak napi 8 órán keresztül fog dolgoz-

Next

/
Thumbnails
Contents