Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Művészettörténet - Dömötör János: Egy szobor története (Kallós Ede: Erkel Ferenc mellszobra)

A köztéri emlékmű-szobrászat elsősorban azokban a korokban virágzott;, amelyekben az emberi egyénisége", indiviàumot megbecsülték. Érthető, hogy az antik művészetben, különösen Romában születtek kiemelkedő melles egész alakos, embert ábrázoló köztéri szobrok. A középkorban, amikor i3 az emberi egyéniség háttérbe szorult, eltűnt, illetve csak a szentekre korlátozódott az emberalakos köztéri szobrászat, ha egyáltalán elvált a plasztika az épülettől. A reneszánsz is jobbára csak hadvezérek lovasszobrait tette, emelte a közterekre. Az emberi egyéniséget felszabadító és tisztelő XIX. századnál: - és benne annak, hogy a szellem o :'.bareit aéltéan megbecsüljék - kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy irók, képzőművészek, zeneszerzők köztéri szobrokat kapjanak. Magyarországon ez a változás a XIX. század második felében, vidéken pedig általában a század végére következett be. Gyula városa a milleneumra készülődve jutott el odáig, hogy nagy fiának, Erkel Ferencnek, a magyar opera megteremtőjének szobrot állítson. A kezdeményezés Göndöcs Benedek apátplébános erdeme, aki 1393. szentem-