Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Régészet - Hegedűs Katalin: Egyezések és eltérések a szakálháti csoport és a tiszai kultúra temetkezési szokásaiban

Hegedűs Katalin: EGYEZÉSEK S3 ELTÉRÉSEK A SZAKÁLKÁTI CSOPORT ÉS A TISZAI KULTÚRA TEirSTKEZÉSI SZOKÁS AI3AI7 . "A magyarországi őskori kraltúrák nagyobb részének szétválasztásához az alapot a sírleletek adták, mert a kutatás története folytán elsősorban a temetkezésekből származó anyag került be a múzeumokba, a szakirodalomba. A sírleletek, a temetők zárt leletegyütteseiből, majd az egyre előtérbe nyomuló terepfeltárás stratigráfiai eredményeiből alakultak ki a kultúrák, körvonalazódott a csoportok köre, az őskor relativ kronológiája. A neolitikusban ellenkező a helyzet, mert a kutatás során a telepanyag vált uralkodóvá, es temetkezések eddig olyan kisszámban kerültek elő, hogy csupán járulékos elemei nég az egyes kultúrák ismertető jegyeinek." E gondolatokkal indítja Korek József 1957-ben a vannai neolitikus sírleletet feldolgozó tanulmányát.^ Uoha azóta 23 év telt el, e téren nem sok változás történt, bár folytak nagyobb neolitikus feltárások, melyei: "melléktermékeként" számos telepbevájt sírt is eredményeztek, ezek nagy része azonban nem hozzáférhető még a szakkutatók számára sem. Gondolok itt a teljességében mindmáig feldolgozatlan Aszódra /lengyeli kultúra/ , a 3 z egvár-tűz köve si telep 65 sírjára"^ /az első 35 sírt még