Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Gaskó Béla: A Fehér-tó természetvédelmi problémáiról

1934-ben alig hasznosítható IV. osztályú szoloncsák szikesnek minősíti a Fehér-tó környékét, A víz pH értéke /8-9,5/ is ennek megfelelő. /1934., 1952. és 1955-évi mérések/ Mint Kiss István, Megyeri János és Molnár Béla összefoglaló jellegű dolgozataiból kitűnik, nemcsak a szegedi Fehér-tónak, de néhány kivételtől eltekintve - a tájegység meszes-lúgos, karbonátos talaj típusainak következtében - valamennyi Duna-Tisza közi szikes tónak az erősen lúgos kémhatású víz a jellemzője. Az itt található 96 apróbb-nagyobb tó víz pH-ja általában 9-l°>5, néhány esetben ennél is magasabb. Különösen faunaterjesztő hatása miatt figyelemreméltó az a tény, hogy a folyamszabályozások előtti időkben, nagyobb tiszai árhullámok esetén a Fehér-tó vize keveredett a folyóéval. Ezt a kapcsolódást északkeleten a gyevi és a szegedi fertők vízjárta laposa /a hozzájuk csatlakozó erekkel, tavacskákicai, vízállás okkal/, délen a Maty-ér süllyedőké tette lehetővé. Alföldünk szélsőséges éghajlata mellett érthető, hogy a tavat tápláló gravitációs és felszíni vizek hozama a mindenkori időjárás függvényében erősen váltakozott. Aszályos esztendőkben a tó vize szinte teljesen eltűnt. Ilyenkor a kiszáradt hatalmas területeken fehéren kivirágzott a szik. Erre vezethető vissza a tó neve is. Máskor a magas vízállás okozott gondot a környékbelieknek. 1831-ben például a Fehér-tó vize Kovács János szavaival élve "Öthalom lábát mossa". Magas vízjárású év volt még 1337, 1904, I919, 1923 és I94I. A korábbi vadvizek veszélye - 92 -