Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Kürti Béla: Szarmata és honfoglalás kori temető Szeged-Csongrádi úton

módszertani kitérőt tenni: A korszak történetének egyik legfontosabb sajátossága, hogy a római birodalom határai mellé - esetünkben az Alföldre - érkező különböző népcsoportok forrásbeli említése és régészeti leletegyüttesekkel való azonosítása megoldatlan. Okát Mócsy András így írja le: "A római birodalom határa mentén települt barbár lakosság tárgyi hagyatékára mindenütt az a jellemző, hogy több korszak és kultúrzóna sajátosságai keveredve fordulnak elő benne. Ez könnyen érthetővé válik akkor, ha meggondoljuk, hogy a római birodalom mereven lezárt határa évszázadokon keresztül olyan áthatolhatatlan válaszfalat képezett, amelyen minden népmozgásnak fenn kellett akadnia. A keletről és északról érkező népek és kultúrhatások a római határ mentén feltorlódtak, s ez a néprajzi kép erős változatosságát eredmég nyezte." Ha ehhez hozzátesszük, hogy ugyanakkor az ebben az időben fellendülő római kereskedelem uniformizáló hatása is nagyon erősen érvényesült, érthetővé válik, hogy miért nehéz a kb. 3OO éven keresztül egyöntetű anyagi kultúrát a történeti forrásokból ismert népekhez kötni. Evekkel ezelőtt támadt az a gondolatom, hogy a szarmata női sírokban oly gyakori gyöngyök sírbeli helyzetét a legaprólékosabban /azaz egyenként/ rögzítve az egyes típusok, típusés színkombinációk, funkcionális, ill. rendszerbeli eltérések térképrevitelével az egységesnek tűnő leletanyagból talán ki 9 lehetne egy-egy csoportot választani. A környékünkön 1973 ota folyó leletmentések /Algyő, Tápé,

1

^ Csongrádi út/ megfigyelései a fenti módszer mellett látszanak szólni, egyelőre azonban csak