Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Dömötör János: A vásárhelyi festészet „kis- mestere”: Barkász, Darvassy, Pogány

mellett ez eredményezett múzeumot, Majolikagyárat, kulturális egyesületet, és utoljára, de egyáltalán nem utolsó sorban kedvező alkotói légkört is Hódmezővásárhelyen. Az első világháború végével ez a jó egyetértés, eredményes együttműködés megszűnik. Kevéssé kultúraérzókeny vezetés került a város élére. 1919-ben Tornyait kiköltöztetik Serház téri műterméből, és nem adnak helyébe másikat. Érthető, hogy ezek után elmegy szeretett szülővárosából, és egy ev-tizedig szüntelenül rossz közérzetben él Dudapesten. E kedvezőtlen légkörben dolgozott haláláig, 1928-ig Endre Béla is, és mellette, illetőleg utána Pogány, Barkász, Darvas sy. Elhangzott ugyan 1926-ban egy kiállítás kapcsán - melyben a három festőn kivül Tornyai, Kallós, Pásztor is szerepelt -, az akkori polgármester önkritikája és fogadkozása: "Valljuk be nyíltan, hogy e város a múltban nem egy súlyos mulasztást követett el"a művészettel s művészfiáival szemben, s hogy talán néha egy kissé inkább mostohaanya volt. De ón ünnepélyesen fogadást teszek most a nagyközönség és a művészek előtt, hogy amig én a polgármesteri székben ülök, rajta leszünk: én, a tanács és e város nemes közönsége, hogy elődeink mulasztását kipótoljuk s hogy e város a Magyar !íűvészetnek hűséges istápolója, művészfiainak pedig valóban szerető édesanyja legyen!" Es azután - ahogyan Faragó Sándor, Tornyai első biográf

usa 193^-ben leírta", maradt minden a régiben". A várossal való kapcsolatul^ ide kötődő munkásságukon kívül közvetlenül életrajzi is. Barkász Lajos /l83kf aug. 25./ és