Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.
Rózsa Gábor Egy elfelejtett vízimérnök, Huszár Mátyás geometra munkássága nagy tanítványának, Vásárhelyi Pálnak árnyékában
Érdemes belegondolni, milyen kevésen múlt az, hogy Széchenyi 1833-ban már nem Huszárral, hanem Vásárhelyivel találkozhatott a Dunán. A teljes igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Vásárhelyi egyénisége - nagy klasszisa dacára - még Széchenyiben is okozott némi viszolygást, bár lehet, hogy csak ai-isztokrata gőgje késztette erre a naplóbejegyzésre: "Vásárhelyi elviselhetetlen, Istenem, micsoda türelem kell ahhoz, hogy egy ilyen kamaszt magammal vigyek! 19 Sémiéi nevelése, nem tud viselkedni!" Még a leghozzáértőbb magyar mérnöki közvélemény is hajlamos arra, hogy Vásárhelyi Pálnak tulajdonítson olyan nagy alkotásokat, amelyeket jóformán csak befejezni, nevével fémjelezni lehetett módja. Huszár Mátyásnak, a legnagyobb magyar geometrák egyikének tudomásom szerint még sehol nem állítottak emléket. Szerény élete és nagy tanítványának árnyékában megcsappant emlékezete nem is kívánhat monumentászobrot vagy emlélunuvet. Hiszem viszont, hogy Szeged város kivételt tehetne vele, netán éppen a szépen kicsinosított rondellával szemben a partfalon elhelyezhetné híres szintezőmüszerének rézdomborított mását abban a magasságban, ahová a legveszedelmesebb, de ma már elhárítható árvizek sem érnek fel. Rózsa Gábor