Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Tóth Ferenc: Makói parasztház az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban

farkú cseréppel fedettek. Az utcai homlokzat két ablakos, deszkaoromzatos. A tüzelőberendezés hagyományos, a szobában ma is kemencével fűtenek, a konyhában zománcos tűzhelyet használnak. Az egész udvar köves. A ház előtt lugas szőlő. Az utcai kerítés eredetileg deszka volt, ma téglából falazott. Az udvarhosszban hambár, alatta tyúkóllal, mellette egy ujabb keletű kocsiszín. Udvarkeresztben kotárka, alatta disznóóllal, az utcai kerítésnél gyökérmosó medence, mellette gémeskút. Az udvaron van mégt füstölő, árnyékszék, nyári jászol és góré. Az udvartól a kertet deszkakerítés választja el. A ház folytatásában istálló és szín. Az utóbbi hagymás szín volt, ma kocsiszín és tüzelőtároló. Diós Sándor fiatalkori elhatározását maradéktalanul megvalósította: Honvédból beköltözött a hagymások főutcájába, vásárolt közel 10 hold földet, lovat és ter. it tartott. Egész életét a munka töltötte ki. Onkizsák:n :.'/oló életmódcfolytatott, látástól vakulásig robotolt. Szeretett doi?ozni. a munka életeleme volt. Pihenésre, szórakozásra sohasem gondolt. A gazdasági felszerelésére nagyon igényes volt. Rideg életmódot élt. A villany bevezetése természetes volt, de a háztartás gépesítésére már egyáltalán nem gondolt. Individualista kisárutermelő volt, a termelőszövetkezetbe nem lépett be. A világ dolgaiban járatos volt, mindenről határozott véleményt alakított ki. A helyi lapot töviről-hegyire elolvasta. Ünnepnapokon templomba járó, sőt két ízben presbiter is. A kocsma küszöbét sohasem lépte át. A múzeum részére megírta memoárját. Tóth Ferenc