Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Kisternyei Ervin: Üvegszálerősítésű műanyag hordozószerkezetek alkalmazása a restaurálásban

ITEGSZALLRGSITES o ML AI. i AG íIGRDCZCSZ3r>'i'jjZr/TEL ALI ÍALM AZÁ5A A IIE3TAL\RÁLÁSEA:': "Az olyan anyagokkal való bánásmód, amely anyagól: értő két egyedül a számadatok nem határozhatja!; meg, arra kényszerítik a restaurátort, hogy munkája sorún elsősorban a régi mesterek módszereihez folyamodjon. Minél értékesebb egy műtárgy, annál kevésbé szabad olyan kísérletekre támasz kodni, amelyek eltérést mutatnak a régi, a múltból hozott tapasztalatokkal szemben, és új módszerek kipróbálását jelentenék. Ehhez járul még az a tény is, hogy a szakemberek többnyire nem figyelnek fel olyan módszerekre, eljárásokra amelyeket nem a saját szakterületükön, hanem más területeken alkalmaznak.' L'vegszálerősitésu műanyagok gyakorlati alkalmazásának első ismert példái az üvegszálerősitésu nűanyagcsónakok, u.n. "biztonsági csónakok", a II. világháború befejezése után készültek az Egyesült Államokban. Ma kifejezetten a poliósztergyanta+ üvegszál együttes, azaz az üvegszálerősítésű pol

iósztergyanta képezi az üvegszálerősítésu rnűanyag /UEM/ fogalmat. Az első közlemények az üvegszálerősitésu műanyagok alkalmazásáról a 60-as évek elején jelennek meg a restaurátor szakirodalomban. Az új anyag szerkezeti anyagként kerül alkalmazásra. Esetenként rokon anyagokból is készülnek hasonló könnyűszerkezetes felépítések. A falképek restaurálása során igen gyakran alkalmazásra kerülő eljárás azok levétele, egyidejűleg új hordozóra