Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Zombori István: A Pallavicini uradalom és a falukutatók (Féja Géza és Kovács Imre pere)

amilyeneket a vádlott tett". Az őrgróf személyesen is megszólalt, és a "Köztelek" című folyóiratban igyekezett cáfolni Kovács Imre állításait. A bírósági eljárás, a megfélemlítés az igazságot nem hallgattathatta el. Hiába volt az erőfeszítés egy másik könyvesetében is. Féja Géza: Viharsarok című szociográfiája szintén ekkor jelent meg. 0 még szélesebb körben vizsgálta az alföldi agrárproletárok helyzetét, de külön fejezetet szentelt a Pallavicini uradalom viszonyainak. Elmondja, hogy keresték meg a parasztok pesti otthonában, és kérték meg, hogy menjen le Sövényházára. Az uradalom, illetve a sövényházi községi elöljáróság volt az első fórum, amelyhez a cseléd vagy paraszt fordulhatott. A szolgálatot ellátó tisztviselők a gróf emberei voltaic, és nagyon ügyeltek, hogy egy-egy panasz ne kerüljön felsőbb fórum elé. Éppen ezért, a szervezkedés meggátlása miatt nem engedte Pallavicini az önálló községek szerveződését, mert létrejöttük gyöngíthette volna a földesúri hatalmat. Még az 1920-as években kiosztott földet is sokfelé, szétszórva adták ki. Sövényházán fölépült egy templom, ahova a környéken élő emberek jártak. Természetszerűen kínálkozott a lehetőség, hogy a templom melletti üres részen piacot tartsanak

1

, ahol a parasztok terményeiket eladhatták volna. A gróf nem engedte, mert szerinte "a kofák helytelen világnézetet hoznának a hitbizomány szűzi keretei között élő nép lelkivilágában". Valójában félt attól, hogy ilyen alkalommal sok ember összejöhet, és valami szervezkedésre kerülhet sor. így a parasztok vihették áruikat Kisteleiére /8 lem/, Sándorfalvára, /15 km/ vagy Mindszentre /12 lem/. - IIO -