Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány megalakulása

látta, hogy minden egyes pénzügyi javaslat letárgyalása után egy közigazgatási vagy alkotmányjogi javaslatot tá.rgyal a nemzetgyulés. Teleki viszont csal: a legsürgősebb pénzügyi javaslatok letárgyalása után tartotta lehetségesnek a közigazgatási - és választójogi reformok nemzetgyűlési vitáját. Ezért a belügyi tárca betöltésére nézve nem történt döntés, azt másnapra halasztották. A megállapodást a Kisgazdapárt jelentős sikerének tekinthetjük. A közigazgatási reform, a f öldbir tokref or.n közeljövőben történő megvalósítása és az általános titkos választójog fenntartása azonban ellentótben állt a magyar uralkodó osztályok érdekeivel. E követelések megvalósítása ugyanis a Kisgazdapárt /és a mögötte álló gazdag - középés kisparasztság/ további megerősödését, illetve hatal.monmaradását eredményezhette. Ennek következménye pedig a társadalom és a közélet demokratizálása lett volna. Kulcsfontossága kérdésről volt tehát szó. Az uralkodó osztályok jelentős csoportjai - a I07EB többsége, a disszidensek és a nemzetgyűlésen kivülrekedt volt rrrunkáspárti politikusok úgy vélték, hogy Teleki tűi sok engedményt tett a Kisgazdapártnak, ezért szeinbefordultal-: vele. Ennek hatására Horthy és a mögöt te álló katonai körök Teleki megbuktatására szántál-e el magukat. Április 13-án Gömbös, Kozma és Eckhardt miniszterelnöki ellenjegyzés nélkül megjelentették a napilapokban Horthy március 30-án kiadott hadparancsát. Ez a legitimisták és a szabadkirályválasztók körében is nagy felháborodást okozott. A Kisgazdapártban azért, inert nem történt benne hivatkozás az 1920. évi I. törvényeikkre. A E^TEP-