Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

kívül a lándzsás hídőr virágkáka-társulások, a mételykórósok és a magassásosok jellemzik a különféle ártéri folyami ruderális gyomtársulások mellett. A vizsgált területen négy Tisza kanyarulat-átvágás történt. A folyamszabályzásra jellemző volt, hogy a folyónak mindig csak egy kisebb csatornát vágtak, s azt a folyó saját energiájával szélesítette mederré. A 81 átvágás során jött létre az Alpári Holt-Tisza. Ekkoriban azonban nem épült még meg a holtágat az élő víztől elválasztó nyúlgát. Ennek megfelelően a holtág által körülzárt Kelem jó részt hínáros, nádas, tavi kakás, virágkákás mocsár volt peremén puha és keményfa ligeterdő maradványokkal. A 82. átvágás eredményezte a Gyójai Holt-Tiszát, ami nem más, mint a Gyój

ai-szigetet keletről körülölelő egykori Tisza-ág. A gátat a szigeten keresztül építették meg. A 83. átvágás során jött létre a Mámairéti Holt-Tisza. A gát megépítése után a Kablát-sziget félszigetté vált. Hasonló esemény történt a 84. számú, Serházzugi Holt-Tiszát létrehozó átvágás esetén is, ahol a Baltás szigete vált félszigetté a holtág alsó fokánál. A Tisza mentén a gátépítés kettévágta a Lófogó-szigetet teljesen körülölelő, a Tiszához csak egy fokkal kapcsolódó Elléspartiholtágrendszert. A Ló fogó-szigeten átfutó gát megépítése óta különítjük el a mentett oldali részt Ellésparti Holt-Tisza, a hullámtéri részt pedig Nagy-Gombás néven. Jelentősen átalakult az Os-Körös-torok vízrajzi helyzete is. A folyónak új torkolati medret ástak, a gát megépítésével pedig levágták róla a Dög-Köröst, amely így a mentett oldalra került. A századforduló táján azonban a Körös és a Tisza árvizei szabadon bejárták a Szakadásnak nevezett délebbi torkolati ágat, amelyhez halászott kubikok rendszere csatlakozott. A holtág fokai csak később tömődtek el. Hasonló helyzettel találkozunk a Körös menti hullámtéri holtágak esetében is: Brenazugi Holt-Körös, Malomzugi HoltKörös, Irisz-tó, Keselyzugi Holt-Körös, Rácz Holt-Körös alsó és felső foka. Végképp mentett oldali holtággá vált a Tehenes kanyarja és a Rácz-Holt-Körös, s a Csiga-ért s a Rázsonyi Holt-Köröst sem táplálták már árvizek. Ami viszont fontos különbség, hogy a Bökényi Holt-Körös és a Kifli az élő folyó része volt akkor. E két holtágat a Bökényiduzzasztó megépítése után fűzték le a folyóról. Sajátos életközösségek alakultak ki a gát építéséhez szükséges föld kitermelése során keletkezett, a gátat kísérő kubikgödröknél. Az idő folyamán ugyanis ezek erdősültek, fűznyár-ligeterdő alakult ki a peremükön, illetve a feltöltődött kubikok esetében azok belsejében. Az ilyen kubikgödrökkel tagolt erdőket kubikerdőknek nevezzük. A kubikgödrök sajátos mikromorfológiájuknak köszönhetően sajátos feltételeket kínálnak az élővilág számára. A mélyebb kubikokban megálló víz akadályozza a beerdősülést. A kubikerdő áradás idején vízi-vízparti és erdei, míg a kiszáradó, nyári periódusban erdei, vízparti és mezei közösségek mozaikjának tekinthető. Ideális esetben az alábbi zonációt figyeltem meg a köröszugi kubikokban a kubik kiszáradt belsejétől kifelé haladva: lapulevelű keserűfűfarkasfog társulás {Polygono lapathifolio-Bidentetum), az éles sasos (Caricetum gracilis), a virágkákás (Butometum umbellati), a vess^ősfölényes ecsetpá^sitrét (Lythro virgatae — Alopecuretum

pratensis). A virágkákás (Butometum umbellati) csak a természetesebb kubikgödröknél fejlődik ki. Az éles sasos (Caricetum gracilis) rendszerint a bőségesebb vízellátottságú gödörökben az egész aljzatot ellepi, kiszorítva a lapulevelű keserűfű-farkasfog társulást (Polygono lapathifolio-Bidentetum), amely csak a gödör teljes kiszáradása után, a szárazzá váló gödör közepén. Nagyon bő vízellátottság esetén a kubikok parti zonációjában mételykórós