Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

század végi állapotok pontosításához is felhasználhatjuk. Ez utóbbi időszakból származik Verdes műve: a „Tiszán inneni részeken lévő Károlyi birtokok térképe" (1:14.000). Lányi térképének korát megelőző kategóriarendszere az, ami elsősorban lehetővé teszi azt, hogy e térségről CLC-CET típusú élőhelytérkép-rekonstrukciót készíthessünk. Külön kategória vonatkozik a nádasra, a mocsárra és a kakásra. A CET kategóriarendszerben e három kategória az alföldi mocsaraknak felel meg. Ha viszont az m-ÁNER rendszert használnánk, akkor a nádas a bl kategóriának (nádasok és gyékényesek), a mocsár inkább a b2 (tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kakás, mételykórós mocsár), esedeg b3 (vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös mocsár) kategóriának felel meg, míg a kákást leginkább a b3: vízpartí virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös mocsárnak feleltethetjük meg. így a kakás nem feltétlenül csak a tavi kakás (Schoenoplectetum lacustris) növénytársulást jelentheti, hanem virágkákás-lánd^sás hídőr társulást (ButomoAlismatetum lanceolati) vagy a virágkákást (Butomo- Alismatetum plantaginis-aquqticae) is. A kakásnak ábrázolt területeken a geomorfológia dönthetett abban, hogy ott mely növénytársulás fordul elő. A mély fekvésű laposokban valószínűleg tavi kakás, míg a magasabb fekvésű övzátonyokon virágkákás-lándzsás hídőr vagy virágkákás társulás lehetett. A térképen szerepel legelő és kaszáló megnevezés is, valamint be van rajzolva az árhatár. Ez utóbbi segít az ártéri jellegű rétek és sásosok elkülönítésében. A kaszáló és legelő területeket minősített árhatáron belüli gyepeket sorolom ebbe a kategóriába. Akár mélyebb m-ÁNER szerinti elkülönítés is lehetséges, de ehhez ismét geomorfológiai ismeretek szükségesek: a mélyebb fekvésű laposokban, régen elhagyott óholocén meanderekben, laposokban nem zsombékoló magassásosok létezhettek, míg a hátasabb területeken (övzátonyok) alföldi mocsárrétek lehettek. A nem zsombékoló magassásréteket jórészt az éles sasos (Caricetum gracilis) társulás képezhette, míg az alföldi mocsárréteket szinte biztosan az ecselpa^sitos mocsárrétek típusai (Carici vulpinaeAlopecuretum pratensis) képviselték. Az ártéren kívül fekvő gyepek meghatározásában a kaszáló vagy legelő kategória nem mérvadó, a kettő jobban összemosódik. Itt a felszíni üledékek a döntők: homok esetén száraz homoki gyep, infúziós lösz esetén sztyepprét kategória valószínűsíthető. Az aktuális ismeretek szerint a buckaközi területek, az un. szikfokok különféle szikes növényzettel bírhattak akkoriban is. E szikesek talán a táj legállandóbb és így legősibb elemeinek tekinthetők, mert terméketlenségük révén gazdasági hasznosításuk alacsony volt (legfeljebb juhlegeltetés). A magas sótartalom miatt e területeken más növénytársulás megtelepedésére is kicsi az esély. Az ürmös- és cickóróspuszták, sziki rétek, szikpadkás területek és szikes tavak (a harmadik katonai felmérés és a legújabb kori állapotok ismeretében kerültek kijelölésre). Amennyiben a felszín közeli rétegeket ábrázoló geológiai térkép szikes iszapot vag}' réti mészkövet jelölt, akkor az adott területen szintén szikes gyepet ábrázoltam. Elkülönít Lányi térképe füzest, nyárast és erdőt. A puhafás ligeterdő CET kategóriával, valamint a fűz-nyár liget m-ÁNER kategóriának felel meg. Társulástanilag ez a ma már 3 részre (fekete nyáras, fehér nyáras, fehér füzes társulás) tagolt fűz-nyár ligeterdővel (Salicetum albae-fragilis) azonosítható, azonban kérdéses, hogy az új 3 társulás közül melyik volt jelen, vagy egyáltalán az újonnan elkülönített társulások megfeleltethetők-e a Tisza menti puhafa-ligetekkel. Az erdő megnevezés a keményfás ligeterdővel azonos, amit ezen erdők magasabb térszíni előfordulása is indokol. Ez a kategória azonos az