Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Mód László: Csongrád város gazdasági kapcsolatai (1766-1820)

szállítottak Csongrádra, amit a helybeli kocsmákban mértek ki.

12 A város határában termelt borból a XVIII. század második felében Szentesre is vittek.

13 Az erdélyi és a máramarosi bányákban kitermelt só a Tiszán, a Szamoson és a Maroson jutott el az Alföldre, ahonnan a fontosabb elosztó központokból (Tokaj, Szolnok, Szeged) szárazföldön szállították tovább az árut az ország központi területei felé. 14 A sót Csongrádra Szegedről, Szolnokról és Makóról vitték. A számadáskönyvek szerint a legnagyobb mennyiséget Szegedről hozták tengelyen a városba. 1768. július 12-én 12, augusztus 5-én 2, november 24-én pedig 7 mázsa sót vásároltak a csongrádiak a szegedi sóraktárban.

15 1774 júliusában Fekete György 4 lovas kocsival hozta Csongrádra az árut. A szállítás 59 krajcár kiadással járt.

16 A településre a fát főleg vízi úton, a Tiszán és Körösön

17 úsztatták, de szekereken is jelentős mennyiségű faanyag érkezett a városba. Szolnokon 1792. április 25-én a parókia tetőzetéhez mintegy 40000 zsindelyt vásároltak, ami 160 forint kiadást jelentett az elöljáróság számára.

18 Jelentős mennyiségű faanyagot úsztattak Jándról és Ásványról. A város kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően a Tisza felső szakaszairól, valamint a Körösök vidékéről származó fa áruk értékesítési körzetébe tartozott. Gyakran előfordult, hogy feketegyarmati, körösladányi és kötegyáni lakosok közvetítésével érkezett az áru Csongrádra.

19 1768-ban Szarvassy Ferenc, Bálás István és Lengyel György feketegyarmati emberektől 23 darab fát vásároltak a város megbízottai, amiből különböző malomalkatrészeket, bálványt, küllőket, talpakat és karfákat készítettek.

20 Egy 1820-ból származó contractus a következőképp mutatja be a Csongrádra érkező fa útját: ,yilább irtt etçgl kötelesem magamat, és bi*onyitom_ hogy én Csongrád Vsa Érdemes Bíráival meg egyeltem néktek s%d% a% a^ 100. öli Tölgy 's kemény Tü^i hasogatott ját el adtam, ölét ött a% 0% 5. jr. 30. Xr. : olly hot^á tétellel, hogy at^on jamennyiségben lévő ölekben alkalmatos nem pedig vékony as légyen a ja, és a^t minél előbb le jogom szállítani a' Kiirtja Torokig, a' honnét a B. Város embereimhez szükséges más embereket is adván, által 's le húzatván a' kihányó Helyre.. ."

21 A faanyagot a feldolgozást kö12 CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1766. 13 „.. .Csongrádra ezelőtt Két héttel Kásánéval által mentem Bort venni..." CsML SzF. IV. A. 53. b.2. . Csongrád Megye Levéltára. Úriszéki Iratok Gyűjteménye 488. u A Tisza mentén a középkor folyamán fontos sóclosztó központok alakultak ki, ahonnan a folyó hátán leúsztatott sót az ország központi területei felé szállították tovább. A XVIII. század első felében Szolnok hídvámja a kincstár számára jelentós jövedelemforrássá vált. A szolnoki sóraktár a sókamara összes bevételének közel 1/8-át adta. A tutajoknak köszönhetően a városban jelentős fafeldolgozó üzemek jöttek létre, amelyek ellátták épülctfával a fában szegény alföldi településeket. A Tiszán leúsztatott fa látta el a Dél-hevesi síkság, a Jászság keleti és déli peremén fekvő falvakat egészen a Kecskemét, Nagykőrös vonalig. I lajdúböszörmény, Debrecen, Karcag és Mezőtúr lakossága is a folyón szállított faanyagot használta az építkezések során. Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson 1975. 51., Barna Gábor 1988. 193. is CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1768. 16 CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1774. 17 A tiszai tutajozás mellett a Körösökön folyó faszállítás kisebb jelentőségű volt. 1755-ben a folyón úsztatott lápfát a békési hídnál vámolták. A Körösön a fontosabb lerakó helyek Gyulán, Békésen, Nagyváradon, Szarvason, Békésszentandráson és Kunszentmártonban voltak. Tábori György 1967. 41-49. »« CsML SzF IV. A 13. b. 70. CsVSzI. 1792. 19 CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1775,1776. 20 CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1768. 21 CsML SzF IV. A 13. b. 71. CsVSzI. 1820.