Múzeumi Füzetek Csongrád 4. - Szent István Királyi Vármegyeszékhelye Csongrád. Ismertető a Tari László Múzeum időszaki kiállításához 2000. április 28 - augusztus 10. (Csongrád, 2001.)

A királyi birtokok szervezete - Az egyház megszervezése

A KIRÁLYI BIRTOKOK SZERVEZETE A

varhoz kijelölt birtok mellett a királyi magánbirtok teljes irányítását is az ispáni várból végezték, ha a király a saját megyei birtoktestén nem jelölt ki más állandó udvarhelyet. Az udvarhelyeken felépített „curia" körüli falvakban különböző jogállású, speciális szolgáltatásra kötelezett szolgáló népek éltek. Ez utóbbiak körébe soroljuk az iparosok közül a kovácsokat, a tímárokat, az ácsokat, a fazekasokat, a mezőgazdasági szolgáltatók közül például a nyáj, a ménes és a konda őrzőit, a méhészeket, halászokat. A szolgáltató népek falvai saját elöljárókkal rendelkeztek, s felettük a nádorispán ítélkezett. Csongrád megyében a király legjelentősebb birtoka Szeged, országos sórakodó hely. Értékesek halászó helyei: Szentadorjánmártély és Nándord. Ezeken kívül része volt még Alpáron, Csanyon, Ságon, Sápon, Böldön, Anyáson és Halász faluban. Hercegi tulajdonrészről tudunk Csákány, Ecser, Győ, Leng Tápé és Körtvélyes esetében. A királyi vármegyék központjai a klasszikus nyugat-európai mintájú városfejlődés - vár/burg - fallal körülvéve - alatta nyitott település, a váralja/burgus magyarországi megfelelői. AZ EGYHÁZ MEGSZERVEZÉSE A

püspökségektől a helyi plébániákig minden szinten érződött a király szerepe az egyházszervezet kiépítésében. Szent István II. törvénykönyvében elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, s adjon fenntartására meghatározott mennyiségű javakat. A templomokat egyházi felszereléssel a király, szent könyvvel a püspök látta el. A püspökök választották és nevezték ki a papokat is. Kötelező volt a vasárnaponkénti templomba járás. A templom működését is Szent István törvényei szabályozták. Építés előtt meghatározták a templom védőszentjét. A patrónus kiválasztásában az építő falusi közösségnek volt meghatározó szerepe, a püspök csak jóváhagyta a döntést. A szent ereklyéjét, vagy ennek egy kis darabját a templomban őrizték. Az újonnan épült kőegyházat a templomszentelés alkalmával előbb szentelt vízzel, füsttel és parázzsal megtisztították, majd a kövére hintett hamuba a püspök pásztorbotja segítségével Krisztus jelét rajzolta. Ezután illette meg az új templomot a krizmával, szentelt olajjal történő fölkenés. A falusi templomokban az alapigazságokat magyarázták, s feltehetőleg itt történt a keresztelő, a házasságkötés és a temetési szertartás is. Az Árpád-korban a liturgia egyik legfontosabb kelléke volt a körmeneti kereszt. Ennek egy darabja, a Megváltó teste, valamelyik Csongrád környéki korai plébánia porrá vált romjai közül is előkerült.