Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Juhászat

vették. A szépen megmunkált, célszerű használati tárgyak nagy értéket jelentettek, ezért a fiatalok igyekeztek megszerezni az öreg juhászok hagyatékát. A pásztorok múlt századi, hagyományos viseletét a juhászok őrizték meg legtovább. Bokroson híres juhászok voltak a Kulman család tagjai, ők még a 40-es évekig hordták a fehér vászon bő, rojtos gatyát, a bő ujjú inget, fölötte pedig mekényt, amit kislajbkiak neveztek. Kalapjuk magas, hosszúkás volt. Míg a fehér vászon gatyát és inget a család nőtagjai is meg tudták varrni, addig a felsőruhákat a juhászok Kecskeméten varratták Vég Zsigmondnál. O készítette kék posztóból a kislajbit ezüst vagy pakfon gombokkal díszítve, melyek száma 19 vagy 20 volt. Itt varrták az ún. magyar elejű vagy ekenzős nadrágot sárga posztóból, két oldalán két-két fekete gombbal, elöl vitézkötéssel. Egyes juhászok a bőgatyát ezzel cserélték föl. A lajbit díszítő gombokat kecskeméd mester, ezüstműves csinálta. A felső ruhadarabok közül a szűrt hűvös időben hordták, ősszel korán reggel, majd mikor tovább hűlt az idő, akkor vették föl a subát. „Igen kis hetyke báránybűr subát vettem egy mázsa búzáért 1935-ben" — mesélte Pozsár János, idős bokrosi juhász. A könnyű fehér suba azonban hidegnek bizonyult kinn aludni benne a szabad ég alatt, így gazdája hamarabb fölébredt, mint ahogy a kakas kukorékolt. Hamarosan csináltatott is egy nagysubát Csongrádon, Tapodi nevű szűcsmesternél. A suba tehát nemcsak mint felsőruha szolgált, hanem takaróként és fekhelyként is. A juhászok csizmája keményszárú, kissé magas sarkú volt. A 20. században néhány, még a hagyományos viseletet őrző juhásztól eltekintve többségük öltözete megegyezett az egyszerűbb parasztemberek viseletével. Ahogy a ma élő juhászok visszaemlékeznek, az ő idejükben nem voltak közös mulatságaik a gazdáknál szolgált pásztoroknak. Ritkán találkoztak, inkább csak a vásárokban, mégis jól ismerték egymást. Ma már olyan történeteket is csak hakomásból tudnak, hogy az egyik juhász a másiktól ekopott egy bárányt, megfőzte paprikásnak, s meghívták vacsorára azt is, akitől lopták. Vacsora közben így kínálták: „Egyé koma! Ëgyé úgy, mintha a üed vóna!"