Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Félszilaj állattartás Csongrádon

Fölszerelésük közül legfontosabb az ustor vagy karikásustor volt, amit a régiek maguk csináltak, később szíjgyártókkal csináltatták, vásárban vagy Félegyházán boltban vették. Bokroson tékre csak a társulat bikái maradtak kinn, számuk általában 5-11 között mozgott. Korábban nem volt külön gondozójuk, ellátásuk a mezőőr feladatai közé tartozott, s azért nem okozott különösebb gondot, mert együtt jártak a többi barommal. 1928-tól külön bikagondozót tartanak és az állatokat a többitől külön járatják. A bikák nyáron a legjobb területen legeltek, de olyankor is kaptak takarmányt. Télen szénát kaptak és abrakot: kukorica és árpadarát vegyesen, valamint zabot megőrölve. A ték takarmányozást úgy oldották meg, hogy a termékenyítésért takarmánnyal is fizetettek a tehenes gazdák. A kiselejtezett bikák eladását és újak vételét a társulati gazda intézte. A selejtákatokat a félegyházi vásárban adták el, s Pestre, mezőgazdasági kiállításokra utaztak fel új tenyészákatokat vásárolni. A bikaistákóban összegyűlt trágyát az istákó mekett szarvasba rakták össze, s ezt a 40es években a legelő trágyázására használták. A bikák rendszeres ákatorvosi felügyelet alatt áktak. Körmölésüket a bikagondozó végezte, ehhez a bikát a csőszház előtt ákó kalodába zárták. A hamis bika könnyen megvadult, s embert, ákatot ledport, ezért őrzésükhöz két nagyobb kutyát, komondort tartottak. A veszélyesebb ákatok fejére fatáblát kötöttek, hogy ne lásson rendesen. Ha nagyon veszélyes volt, akkor jászolhoz kötötték, meghizlalták és eladták vágóhídra. A bikák tartásának célja az volt, hogy a bokrosi gulya teheneit megfelelő apaállattal fedeztessék, de a gyakorlat az volt, hogy távolabbról is hozták ide a teheneket fedeztetni, akkor is, ha nem tartoztak a gulyához. Az idegen tehenek fedeztetését 1927-ben megtiltotta a társulat, iketve egy, a mezőőr teheneivel együtt járó bikát jelölt ki erre a célra, s az eddig díjtalan fedeztetésért 8 pengő díjat szedett.

125 A bikagondozó ruházata a többi pásztoréhoz hasonktott, szűrt és subát ő is viselt és botot hordott magával. 125 CSLT. Bokr. közb. ir. IX. 211. 9/1927.