Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Állattartás

Nyáron a disznók kinn legeltek a tanya körüli gyepen, ilyenkor keveset kaptak enni. Eperéréskor a tanyaudvar eperfáiról hullott gyümölcs elegendő volt nekik. Télen moslékkal összekevert árpát, korpát kaptak, néha aprókrumplit is főztek bele. A kandisznó heréléséhez hozzáértő parasztembert hívtak. A herélést általában választáskor, 3-4 hónapos korában végezték, a 2-3 éves apaákaton már ritkábban. A herélés eszköze egy bicska volt. A disznótokat a kutyáknak adták, ha nagyobb volt, sós vízben megabálták, fölszelve hagymás zsírra tették, sózták, borsozták és tojást ütöttek rá, és a herélésben résztvevők közösen elfogyasztották. Baromfiól a tanyán (1985.) A disznók és malacok hívószava: ca, ca, poca, poca. Behajtáskor: Kuska bel H új be ne! A szép malacok könnyen ki voltak téve a szemmelverésnek, az így megbetegedett malacok összebújtak. Ilyenkor a gazdasszony naplemente után visszakézzel húgyos söprűvel megcsapkodta őket. A söprűt saját vizeletével locsolta le. Ettől jobban lettek. Ha a disznónak hideg a füle, akkor táragyos. Egy árral átszúrták a fülét és táragygyökeret húztak bele. Míg a nagyobb jószágok gondja a férfiaké, addig az aprójószág nevelése, de a belőle származó haszon is az asszonyt ikette. Csongrádon a háztartások 95-96%-ában tartottak baromfit.

92 A hús és tojás haszon miatt még a legszegényebbek is igyekeztek néhányat 92 Katona Imre: Hagyományos baromfitartás Csongrádon. MOZ. 1978. 51. Katona Imre egyéb tanulmányai a csongrádi baromfitartásról: A baromfi betegsége és gyógyítása Csongrádon. Ethnographia. 1948. 133-138. A csongrádi baromfitartás szokásai és hiedelmei. Ethnographia. 1949. 164-182.