Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Szőlőművelés, zöldség-, gyümölcstermesztés

csúja augusztus 15-én volt. A lányok, asszonyok igyekeztek, hogy addigra kiválogassák az azévben termett babot, amit eladtak, s annak árából lett új ruha a búcsúra. A század elején termesztett babfajták a fehérbab, fekete vajbab és a hájbab. A kukorica köztes növényeként vetett gyöngybab a század első felében fontos exportcikk volt. Évente 8-10 vagon gyöngybabot vásároltak fel a kereskedők. A megérett szárazhüvelyű babot korán reggel, harmattal kekett szedni, hogy ki ne peregjen a szem belőle. Otthon a felsepert udvaron szétterítették, vasvikával jól kiverték. Ha sok bab termett, lóval is nyomtatták. A szemeket búzarostán megrostálták, így a szemét egy része kijött belőle. Szeles időben kisteleitek, magasról fateknőbe öntve a szél kivitte az apróbb piszkot belőle. Szelelés után még válogatták. A bab szalmáját a birkák különösen kedvelték, de tehenekkel is etették. A főként ünnepi süteményeket ízesítő mák vetési ideje egyesek szerint karácsony bűttye. A mákot a hó tetejére is rá lehet vetni. A kukorica közötti mákot tavasszal vetik, rónát húzva neki. Fontos szabály: a mák vetése közben nem szabad beszélni, mert nem kel ki. Kikelés után kieggyelték, kétszer kapálták. A megért mák gubóját letörték, a tetejét levágva öntötték ki belőle a szemeket, melyeket átszitálva, majd több léből kimosva és megszárítva tettek el. A keresztbevágott mákgubót a frissen meszelt fal díszítésére is felhasználták, festékbe mártva a falra mintát nyomkodtak vele. Általában azonban eltüzelték.