Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)
nő folyamat eredményeként a Kárpát-medence keleti részén a HA2 periódusra létrejön a Gávaés a vele rokon kultúrák egységes színezetű nagy technokomplexuma. Az egységesülés első lépcsőjeként az említett területek lokális jellegű — koszideri időszakból eredő és a halomsíros korszakban átformálódó — fazekasságában egyre több olyan kozmopolita vonás jelenik meg, mint az edények peremeinek síkozása, a grafitos, fényezett felület és a kannelúrás díszítés szinte kizárólagossá válása. Ezeknek az elemeknek a feltűnését figyelhetjük meg Erdélyben és a Partiumban az Igrita-kultúrában (CHIDIOSAN-EMŐDI 1982; ANDRITOIU 1992, 69-72), a Hajdúbagos-Cehalut csoport késői változatában (NÉMETI 1990, 43-53) és a Lapus [-II. kultúrában (KACSÓ 1975; KACSÓ 1987, 74-75) csakúgy, mint a Bánáttól Kelet-Szlavóniáig húzódó Cruceni-Belegis-kör temetőinek késői anyagában (Cruceni II, Bobda I, Belegis II, Surcin (GUMA 1993, 150-180)) és a Piliny-kultúra kései halomsíros - Caka vonásokkal színezett kései temetőiben Északkelet-Magyarországon (KEMENCZEI 1989, 91-92). 46 Hasonló kontinuus átalakulás játszódik le ugyanekkor a Dunántúl nagy részén a késő halomsíros - kora urnamezős átfejlődés során is. 47 Ennek az — Alföld és Erdély esetében proto-Gáva periódusnak is nevezhető — időszaknak az emlékei Csongrád megye területén is megtalálhatóak. A Tisza bal partján Szentes-Nagyhegyen, Szentes-Belsőecseren, Hódmezővásárhely-Batidán, Klárafalván és Deszken, jobb partján pedig Jánosszálláson, Kömpöcön kerültek elő ebbe a korszakba sorolható, nagyobb részt sajnos bizonytalan lelőkörülményű együttesek (V. SZABÓ 1996, 810., 15-25., 28. és 46. kép). A felsorolt lelőhelyek kerámiájának közös jellemzője a peremeken és az edények vállán alkalmazott síkozás, a nyak és a has vízszintes és girland mintájú kannelúrázása és a kihajló peremű tálak, perem fölé húzott fülű csészék és kisebb urnák felületének csillogó — fémedény hatását keltő — grafitos mázzal való díszítése (13. kép) (V. SZABÓ 1996, 26-31). Ugyanezek a jegyek jelennek meg a nemrégiben feltárt csongrád-sertéstelepi telep gödreinek anyagában is. A Reinecke BD-HA1 időszakban fellépő új formákat és díszítési módokat képviselik az itt előkerült leletek között a háromszög átmetszető, perem fölé húzott fülű, omphaloszos aljú csészék, a kihajló peremű, profilait vállú, mély tálak, a grafitos mázzal bevont felületű edények, a kihajló, síkozott peremek töredékei és a behúzott peremű tálak. A csongrád-sertéstelepi leletek között már feltűnnek olyan sajátosságok is, amelyek a Gáva-kultúra felé mutatnak. Ezek közé tartozik nagyobb fazekak, urnák szemcsés kerámiával való soványítása, a belső oldalon sárgásvörösre, a külsőn csillogó feketére égetett kerámia és a nagyobb edények hasát díszítő, széles, függőleges árkolás (14. kép). Ugyanebben az időszakban használják a csorvai temetőt is (TROGMAYER 1963), amelynek a kerámiája azonban kissé idegen a Tiszától keletre eső alföldi és partiumi területek hasonló korú, proto-Gáva típusú együtteseitől a benne meglévő, tisztán a késő halomsíros - kora urnamezős kultúra formakörébe tartozó edénytípusok miatt. A sírokba helyezett edények egyik része arra utal, hogy az ide temetkező közösség szoros kapcsolatban állt a Dunántúlon élö késő halomsíros - kora urnamezős kultúrához tartozó etnikai elemekkel 46 A vázolt horizont részletes bemutatásához lel. V. SZABÓ 1996, 2~-28! 47 Arra, hogy ennek a kontinuus átalakulásnak sehol sem kell migrációt sejteni a hátterében, jó példa lehet az a balatonmagyaródi temetőben tett megfigyelés, amely szerint a kora urnamezős kultúra jellegzetes edényeit tartalmazó sírok a korábbi késő halomsíros kultúrára jellemző temetkezésekkel egy-egy sírcsoporton belül jelennek meg (HORVÁTH 1994, 219 221).
