Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

két kultúrkör bronzművességének, nagyütemű kifejlődéséhez (TROGMAYER Íi983j^l95l. ÍA><Q8V$kultúra „önálló utat járó kelet-európai központjainak" fémművessége, mely elsősOrbárt-az'eíjdelyi ércbányákra támaszkodott, markánsan eltért az alpi eredetű és hagyományú közép-európai fémművességtől (KEMENCZEI 1984, 86). A kettő között rendszeres kereskedelmi

;

\kapcsolatok álltak fenn és megfigyelhető egymás típusainak az átvétele is (KEMENCZEI 1984,86). A Gáva-kultúra végét az ún. hajdúböszörményi típusú kincsek földbe kerülése jelzi (TROGMAYER 1983a, 95). Ide tartozik a Csongrád-belsővárosi lelet is. A Feketeváros^pogányvárának gátjai között 1887-ben Sólyom Sándor udvarán egy nagy urnában mintegy 100 db bronzeszközt találtak. Legnagyobb részük sarló volt. Ezek közül mindössze hat db került be a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe (FARKAS 189Ö,'!^5;6;:'.KO¥^íL©\b3EK.l 1957; KEMENCZEI 1984, 171; ZALOTAY 1932),

37 A Gáva-kultúra települését

^'UgyamlmëgAnem ismerjük, de két temetkezését a Petőfi utcából (KEMENCZEI. 1984, 15.4) és Hómok-tahyalelőhelyről (RégFüz 24 (1970) 5; KEMENCZEI Afttit, tS4>)'ligèm Î80m A .?.ßtßtu>l il'jSZègQl ß X3V3H >ißfi Csongrád e korban elfoglalt határhelyzetéből is adódhat, hogy ugyanekkor a Csorvacsoport lelőhelyeit is sikerült itt regisztrálni. Trogmayer Ottó a Petőfi utcai leieteket lis .ide sorolta a Lekrincki-tanyán és a Felgyö-Várháton előkerült edényekkel (7. kép 1) együtt (TROGMAYER 1963,119): ddßlßJßilgi)! t>ô22iiqàn 2oTi2rnolßrl i nurJobivgs bsx3 A két leletcsoport között nem telhetett el sok idő. A két népesség felváltva birtokolhatta a területet és feltehetően a Csorva-csoporthoz tartoznak az idősebbi Metek/i)o;i

T ::áaí uuùTàiï si

jx'j>iíofíi'jJ Iß22ßjs2ßvmßrl gßlo'ißxLI ibm&i gèzaaqàn a s3 Jßludü uierlaxjßq '•••A \bn niamolßri ju sß ?.b (rioqoza ivIßtisDoaßi) gi>220>lßl2Ö ivjan" ß ißv,g J .{t.v ßf.giM M;!Y/.rJöiÄÄ

:

CMenb«>,l2ijnßJ löiezarOxövíö >lßriißYjiß

r

noY_gßri • negßrn riadsöjlirn ,iogß2no>lo'i ißiurn IßMMo^.üqozDtobl isYJjam ßv.nßiß8 A késő bronzkor folyamán, mint láttuk, szinte végig a Tisza jelentette annak a két világnak a határát, melyek érdekterületébe a Kárpát-medence tartozott. A korai vaskor idején némiképp megváltozott a helyzet, bv ß 23 ' ilJjltJ/l-ßVßO ß !/í }ilJ>lß!ß ß'!ß2ßj A vaskor-terminológia, a korábbi fémkorok elnevezéseihez hasonlóan inkább segédfonál a történelem évezredei közti tájékozódásban, mintsem:egy éles határvonallal elkülöníthető korszak. Az i. e. 9. és 8. század folyamán lejátszódott nagyjelentőségű történelmi eseményekhez valóban köthető az új, minden addiginál hatékonyabb fémnek, a vasnak a megjelenése, de általánossá válása csak később következett fcje.il' vb^nLírrbl uzuqií ivjèqô JirAzbniM a')\ > 'oddß'ißb onaliyl ß txß ßiioiog asö>l ;bxo ßil Kora vaskor shö rnuas^m Í23ín3X2 ß ßm favjarn t

2i BS • ;

ll ißVlVi!J.tllJ>l-ßO" -X23>!'I38 , .OÖXZÖZlffl ß ßilßfTlA 20Ü02XOl4 A Gáva-kultúra alföldi hegemóniáját egy keleti lovasnép töri meg az i.iej'^yiróás számítások szerint a 8. században (GALLUS-HORVÁTH 1940, 113 skk;). E nép eredete ma még közel sem tisztázódott, bár egyes fémtárgyaik kaukázusi és Pontus-vidéki eredetre utalnak. A Fekete-tenger környéki népek már a késő bronzkor első periódusában elkezdték terjeszkedésüket, de a Kárpát-medencét csak második jelentős hullámuk érte el (KEMENCZEI 1984. 94-95). A korábban a szkíták elől menekülő kimmerekkel azonosított népet ma a mezőcsáti kultúra névvel illeti a szakirodalom (BÓNA 1984, 170), Az új etnikum az addigra általánossá vált hamvasztás helyett ismét a csontvázas temetkezési módot honosítja meg. uvi\\nzo'\\i\\

i

j\ ,\<\,YV <saí\Jp(2i

cA.v.ùA WÛ\ Vt U-Ç b.öt ~L\\\hX\ II 37 MN M Itsz.: 1890/91. 1-6. & \ l%\ i, Ő MVA :áz\i\A ' i\ tt AW.ÍÍ\Ö\O\> À>,y

(

»;\ù\ k bt