Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

Talán belső népmozgalmak vagy hatalmi harcok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az i. e. 13. században felborult a korábban oly szilárdnak tünő politikai erőegyensúly, és ennek következményeként a már eddig is fenyegető közelségben élt halomsíros kultúra népe betört a Kárpát-medence területére. A hosszú pengéjű bronzkardokkal, nyíllal és feltehetően lóhátról harcoló halomsíros hódítók hamarosan fölébe kerekedtek a helyi lakosságnak (KŐSZEGI 1984, 108). Az a tény, hogy a korai halomsíros időszak leletei a Dél-Alföldön kerülnek elő, arra utal, hogy az új hódítók a Vatya-kultúra földvárrendszerét megkerülve igyekeztek az Alföld meghódítására. Erre e korai korszakra még a koszideri fémek jellemzők (TROGMAYER 1983a, 90). A halomsíros kultúra támadása elől a középső bronzkori lakosság egy része a Körös-vidékre menekült és ott új kultúrákat hozott létre (KEMENCZEI 1984, 61). Az új hódítók nem semmisítették meg a helyi népességet, sőt, ahol csak tehették, összeolvadtak velük és együttesen új kultúrák létrehozóivá váltak. így keletkezett az Észak-Alföldön az egyeki kultúra a füzesabonyi kultúra helyén, a pilinyi és a Vatya-kultúra vidékén, annak kulturális hagyományait részben megőrizve a rákóczifalvi csoport (KŐSZEGI 1984, 107). A helyi lakossággal történt szimbiózis egyik bizonyítéka, hogy a Tisza menti télieken még egy ideig tovább folyik az élet (TROGMAYER 1983a, 92). Különös módon a korszak névadójának számító temetkezési módot csak a korai korszakban használták. A Dunántúlon kövekkel is körülrakták ezeket a sírokat, a kőben szegény Alföldön viszont ettől el kellett tekinteniük, viszont alkalmazták a kőpakolásra utaló kavicsjelzést (TROGMAYER 1963,114). A későbbi korban már csak nagy sírszámú sík temetőiket ismerjük. Újra feltűnik a csontvázas temetkezési mód, bár szórványosan — minden bizonnyal a helyi őslakosság hatására — a hamvasztás szokásával is találkozhatunk. A nagykiterjedésű temetők jelentik az állandóságot ebben az időszakban, mert településeik időszakos jellegűek. Csongrád város körzetében Bokroson, a pusztára vezető út mentén ismerjük legjelentősebb lakóhelyüket. Lantos Tamás szőlőjében még 1936-ban került elő egy késő bronzkori sír, benne tokosvésővel, mely a halomsíros kultúra körébe sorolható.

29 Később a környéken több sír is előkerült még. A lejáró út túloldalán Gubisi Margit szőlőjében 1940-ben került napvilágra egy ugyancsak ehhez a korhoz tartozó bunkós fejű bronztű,

30 később pedig egy vésett díszű karperec (7. kép 2). 1954 tavaszán a tsz, ugyancsak szőlőforgatás közben egy nagy kiterjedésű késő bronzkori telepet bolygatott meg a fent jelzett területtől délre.

31 A lelőhelyet korábbi terepbejárásokon is sikerült lokalizálni.'

2 Csongrád-Belsővárosból a Magyar Nemzeti Múzeum — többek között — késő bronzkori balta töredékét, egy halomsíros bögrét és halsütő tálat őriz.

3j A korszak további tele29 Lásd 25. j. ! TLM Itsz. : 71.7.1. 30 Lásd 25. j.

1 31 A csongrádi várostörténeti gyűjtemény naplója. Kézirat a KI M-ben 32 Lásd a 14. és a 28. j.! TLM. leltározatlan. 33 MN M Itsz. : 1892/84. l-l 79.