Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

előfordulnak. A Kárpát-medence északi részén megjelennek az első hamvasztásos temetkezések, de a domináns még a csontvázas rítus marad (BOGNÁR-KUTZIÁN 1973, 303, 314>Különös jelenség, hogy míg a neolitikumot elsősorban falvairól ismerjük, a kora és középső rézkor leletanyagában a temetőkből származó sírmellékletek játsszák a főszerepet. A tiszapolgári kultúra telepeiről sokáig igen keveset tudott a régészettudomány, azok csak az utóbbi két évtizedben, az Alföld területét szisztematikusan átvizsgáló topográfiai munkák során váltak nagyobb mértékben ismertté.

8 Sok szempontból hasonló a helyzet az alföldi javarézkor európai hírű bodrogkeresztúri kultúrájával. Amennyire azt a rendelkezésünkre álló kevés adat alapján meg tudjuk ítélni, a középső rézkor gazdasága alapjában véve megegyezett a kora rézkoréval. Kismértékben jelentkező növénytermesztés mellett megmaradt az állattartás vezető szerepe. A temetőket folyamatosan használták. A kerámiaművesség — bizonyos egyszerűsödési tendenciákat leszámítva — az előző kor által megkezdett úton haladt tovább, akárcsak a fémművesség, melyben egyre nagyobb számban jelenik meg az ugyancsak a rézkor eleje óta ismert arany. Halottaikat felöltöztetve, felékszerezve, oldalt fekvő helyzetben temették el. Minden egyes sírmellékletnek szigorúan rögzített helye volt a halottak mellett, akiket másvilági útjukra élelemmel és itallal is elláttak. A halott visszatérésétől való félelem magyarázza, hogy a holttesteket gyakran megcsonkították a kezükön vagy a lábukon. Társadalmuk előrehaladott differenciáltságára utalnak a gazdag sírokban talált nagyméretű rézfegyverek és aranyjelvények (PATA

Y 1975,37-38). Bár a Körösök vidéke a bodrogkeresztúri kultúra elterjedési területének központi részét képezi, a mai napig ezen a vidéken csak igen kevés lelőhelyüket sikerült felfedezni. Topográfiai értékkel bírnak tehát a szentesi Koszta József Múzeumban őrzött, FelgyöVárhátról származó edénytöredékek.

9 Csongrád-Kettőshalomról rendelkezünk azonban egy, a bodrogkeresztúri kultúrával egykorú, mindeddig egyedülálló leletegyüttessel. A középső rézkor végén jelenik meg a Tiszántúlon első alkalommal egy, a keleti steppéről érkező nomád, állattartó, lovas nép első csoportja. A dél-orosz steppéről kiindulva először az Al-Duna vidékének kultúráit semmisítik meg, vagy formálják át, majd feltehetően több irányból — Erdélyen keresztül és a Duna völgyéből — érik el a Kárpát-medencét. Ez a korai jelentkezésük azonban csak ideiglenes lehetett, mert a későbbi események alakításában nem vesznek részt. Jelentős szerepük majd csak a rézkor késői szakaszában lesz, amikor is sírhalmok ezrei jelzik alföldi jelenlétüket. A Csongrád-Kettőshalmon épített sírdomb (kurgán) alá minden valószínűség szerint egyik harcosukat temették. Ez a B. Nagy Katalin által, 1962-ben feltárt halom egy Ny-K-i irányban fektetett, felhúzott térdekkel eltemetett férfi sírját fedte. Mellékletként — vörös okkerrögökön kívül — a lábánál rézből és kagylóból, nyakában mészkőből készített gyöngyök feküdtek. A jobb felkar mellé egy 13 cm hosszú, vulkáni üvegből pattintott késpengét helyeztek. A sírban talált szerves korhadékok arra figyelmeztetnek, hogy a sír „felszerelése" az általunk ismertnél lényegesen gazdagabb lehetett. 8 Bokros környékén Tari László gyűjtőit a tiszapolgári kultúrára jellemző edénytöredékeket. TL M Itsz.: 64.5.3. Idézi BOGNÁR-KUTZIÁN 1972, 243. A lelőhely pontosabban ma már nem lokalizálható. 9 KJM Itsz. : 54.75.1. Idézi: KOVALOVSZKl 195'. 45; Tari L. : Régészeti lelőhelyek Csongrád környékén. Kézirat a KJM A dal tárában.