Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)
Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája
el. S egyre-másra alakultak a katolikus ifjúsági rétegszervezetek, amelyek élénk kulturális missziót teljesítettek. A második világháborúban ezernél több csongrádi vesztette az életét. Szinte a teljes zsidó lakosság - megközelítőleg négyszázan - a haláltáborokban pusztult el. A várost elkerülték a világháború végének nagy csatái. A szovjet hadsereg 1944 októberében foglalta el és szállta meg úgy, hogy egy kisebb német ellentámadást kellett visszavernie a város területén. A koalíciós időszakban erős kisgazda befolyás érvényesült a város politikai életében, de nem hagyható figyelmen kívül a szociáldemokrácia meghatározó szerepe sem. A kommunista fordulat után egészen az 1960-as évekig stagnált a város fejlődése. Több ezren az ország más területein jutottak csak munkához, az életképes parasztgazdaságokat erőszakkal lehetetlen helyzetbe hozták, a mezőgazdasági termelést pedig visszavetette a beszolgáltatás rendszere. Az 1956-os forradalom helyi eseményei szorosan kapcsolódtak a fővárosi fejleményekhez, hiszen már 24-én a város lakossága nemzeti színű zászló alatt felvonult a városháza elé, majd egy részük az alig pár héttel korábban felavatott felszabadulási emlékművet a Tiszába lökte, más részük pedig a pártbizottságról verte le a vörös csillagot. Október 27-én a Kossuth téren újabb tömegmegmozdulás volt, amit egy Kecskemétről tűzparanccsal felszálló léglökéses repülőgép lövései zavartak meg, szerencsére sikertelenül. A repülőgép ezután - valószínűleg műszaki hiba miatt - a város melletti szántóföldre zuhant, pilótája pedig szörnyethalt. A forradalmat leverő régi-új hatalom a helyi eseményekben részt vevők vezetőit és aktív szereplőit börtönbüntetéssel és internálással sújtotta. A 60-as évek második felében indult meg és erősödött fel a vidék iparosítása. Csongrádon ekkor alapítottak épületgépészeti, hűtőgépgyártó és kötszövő üzemegységeket, amelyek megszüntették ugyan a munkaerő elvándorlását a városból, de mivel csak fővárosi vállalatok fióküzemei voltak, a termelés nyeresége nem itt hasznosult. Egy nagyvállalat, a Tisza Bútoripari Vállalat központja volt csak csongrádi székhelyű. Sajnos a gazdasági régió igényeihez jobban illő élelmiszeripari feldolgozó ágazatokat nem Csongrádon fejlesztették. Viszont a város termelő szövetkezetei az 1970-es években közel ezer hektáron korszerű ültetvényeket telepítettek nagy termőképességű szőlőfajtákból: Kékfrankosból és Cabernet franc-ból. Ebben az időszakban szinte korlátlan mennyiségben lehetett értékesíteni a bel- és külföldi piacokon a csongrádi borokat. Annak ellenére, hogy Csongrád ebben az időszakban a központi támogatásokat tekintve a megye ötödik városának számított, az 1960-as évek derekától, Vargha József tanácselnöksége alatt jelentős lépéseket tett a saját erőből táplálkozó felemelkedéséért. A város korábbi hátrányait leküzdötte: létesült központi vízmű, a vezetékes földgázfűtés bevezetése egyre szélesebb körben valósult meg, nőtt a burkolt úthálózat aránya (73%). A belföldi idegenforgalom fellendülését pedig a Körös-toroki üdülőtelep kiépülése, a műemlékileg védett belsőváros rendezése és a szőlők között szaporodó takaros hétvégi házak is jelezték. Ugyanakkor a város átmenő forgalmát lendítette fel az 1982-ben átadott új közúti Tisza-híd (a
