Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

nálnak, egyiket Temerkényt, ez immár kész, másikat Csongrádon". A várban vagy inkább palánkban ugyanebben az évben 37 janicsár, 9 tüzér, 57 ulufedzsi lovas és 37 rác martalóc szolgált. Ha feltételezzük, hogy egy részük családos ember volt, akkor megközelítőleg 400-450 fő lehetett a török kolónia létszáma. A legénység nagyobb része szerb volt. A vár történetéhez kapcsolódó adatok szerint 1589-ben Külső-Szolnok jobbágyaival építtette újra a török az ismeretlen okból leégett erősséget. A 15 éves háború idején, 1595-ben pedig Miksa főherceg csapatai elfoglalták, s mivel tartani nem tudták, lerombolták és elvonultak. Ezután a törökök tatár lovasságot telepítettek a városba s környékére, akik szinte letarolták a vidéket. A szolnoki Husszein bég 1605-ben kezdte Csongrád várát újjáépíteni. Csongrád az első ránk maradt - 1546-ból származó - török adóösszéírás szerint jelentős település volt, hiszen három utcájában (Hagy, Halász és Közép utca) 122 családfő lakott. Bartha Gábor számításai szerint körülbelül 730-ra tehető a város keresztény lakóinak a száma, amelyhez 3-400 főnyi nem keresztény és nem adófizető tömeget is hozzá kell számolnunk, így a mezőváros lakossága akár az 1200 főt is elérhette. A 16. században ez a népesség még túlnyomó többségében magyar volt, majd csak a 17. század végén, a török kiűzése táján változott meg az etnikai összetétel. Százra tehetjük azoknak a rácoknak a számát, akik helyben maradtak, és elfogadták a magyar uralmat. A korabeli gazdálkodás kizárólagos forrásai a defterek és a tizedlajstromok. Az 1546-os defter tanúsága szerint Csongrád adóterhelése 18.184 akcsére, vagyis 363 aranyforintra rúgott. Ez élénk gazdasági életre utaló adat. Jelentős volt a juhtenyésztés, voltak olyan módosabb adófizetők, akik 200-400 juhval rendelkeztek. Viszont a korabeli Alföld legjövedelmezőbb foglalkozását jelentő szarvasmarha-tartásról helyi adataink nincsenek. A családonkénti közel 30 mázsás gabonatermést jó közepes termésátlagnak számíthatjuk. Ennek alapján mondhatjuk, hogy számottevő ágazattá vált a mezőgazdaságban a gabonatermesztés. A defterekben igen számottevő tétel a haltized, amit a folyami halászat és a halketted, a halastavakban tenyésztett nemes halak után járó adó biztosított. Eszerint az 1573-as 5500 akcsés halászati adó és a 84 halászhajó rendkívül intenzív halászatot feltételez. A 16. században a helyi bortermelésnek még nem találjuk nyomát, a magas összeggel szereplő hordó-adó nem a városban termelt borra vonatkozott, hanem a Szerémségből behozottra. Ezekből az adatokból is következtethetünk a csongrádi vásárok pezsgésére, meg abból, hogy a kikötő forgalmi adatai alig maradtak alatta Szegedének. Természetesen a fenti adatok vizsgálatakor nem feledkezhetünk meg a lakosságot sújtó kettős adózásról sem. Eszerint, ha lehetséges volt, az egri és a gyulai vár katonái beszedték a csongrádiaktól az esedékes királyi, földesúri, sőt egyházi járandóságokat is. Ezek mértéke megközelítőleg egyezett a török terhekkel. Mindezek ellenére Evlia Cselebi török utazó szerint virágzó helység Csongrád. 1665-ben így látta a várost és várát: „A Tisza folyó partján négyszög alakú kis palánk, melynek törésfala azonban tíz lépés vastag. Van két kapuja és öt erős bástyája. Kétszáz várkatonája, várparancsnoka van...